Az ötödik évad bár ne vált a kedvencemmé, nem is hagyott rossz szájízt maga után, azonban a hatodik évad már igen, nem is keveset.
Ott hagytuk abba a korábbi szezont, hogy Sam (LL Cool J) és Callen (Chris O’Donnell) egy műtrágyát szállító házilag eszkábált tengeralattjáróba van bezárva, a kijárat előtt pedig három fegyveres terrorista várja őket. A jármű elindulása utána a központ elvesztette hollétüket, így a két ügynök magukra maradt, de mivel tudják, hogy a tengeralattjáró célja egy merénylet, ezért mindent megtesznek, hogy szabotálják annak működését célba érését, akár az életük árán is. Hetty (Linda Hunt) és Granger (Miguel Ferrer) minden szívességet felhasználnak, hogy időt nyerjenek a srácoknak, azonban az Védelmi Minisztérium hajthatatlan és a potenciális veszélyforrást még a vízben meg akarja semmisíteni – azonban az NCIS ügynökeit kemény fából faragták!
A terroristák elleni harc azonban sosem állhat meg, így amint pihent egy kicsit Sam és Callen, úgy vágnak ismét a dolgok közepébe: elrabolt tanker, szupervírus, biológiai fegyver, ipari kémkedés – csak néhány azokból az ügyekből, ahol Henrietta Lange csapatának helyt kell állnia. Sam múltjából is egyre több információ derül ki, miközben végre tényleg alakul a magánélete is. Samnek sok oka lesz az örömre, hiszen katonai kadét fia folyamatosan büszkévé teszi – no, meg kislánya új mobilja hoz számára némely kihívást is. Eközben Deeks (Eric Christian Olsen) és Kensi (Daniela Ruah) magánélete is komoly változásokon megy át, főleg miután Blye ügynököt az afganisztáni kiküldetése után vizsgálgatják, majd pedig Deeksre száll rá a rendőrség belső ügyosztálya. Persze a központban, Eric (Barrett Foa) és Nell (Renée Felice Smith) közt is bonyolódnak a dolgok.
Míg a korábbi évadokban a sorozat alkotói az egész szezon alatt csepegtettek információkat a nagyobb szálról –, amit persze az utolsó epizódokban, két részre vágva tártak a néző elő –, most ez szinte teljesen kimaradt, így szinte random epizódokat láthattunk, amik önmagukban egész érdekesek voltak, ám az ember a széria hatodik évadától kicsit többet várna. A kevés átívelő szál egyike Kensi múltkori kiküldetése, ami egészen furcsa véget ért, és ennek a kifejtése most sem sikerült jól. Hasonló történt a Deeks elleni nyomozásról, ami valahol úgy elveszett az éterben.
Természetesen Callen múltjáról is derült ki pár apróság, apjának kilétét pedig egyszerűen már nem lehet követni sem – az egész kezd olyan szintű misztikus formát ölteni, mintha nem is a valóság szülte volna, hanem írók fejéből pattant volna ki… Az évad nagy fináléját ezúttal szintén terroristákkal folytatott harc zárta, ami bár az elején nagyon okosra és pörgősre sikeredett, a követhetetlen idővonal, a random mozgások és a klisés megoldás miatt ez a cliffhanger élvezhetetlenné vált.
A sorozat eddig számomra a humor és béke szigete volt, ahol nem olyan szinten kellett követni az eseményeket, mint mondjuk a Híradósokban, ám a kellő akciónak és izgalomnak hála élveztem minden percét – most ezt az izgalmat hiányolom, nagyon.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
