Nem titkoltan nagy rajongója vagyok M. Night Shyamalannek, és manapság kissé fáraszt az általános negatív hype körülötte – igen, blockbusterekkel nem tud jól bánni, ám a thriller, a félelemkeltés és a mesélés a vérében van. A látogatás talán az egyik legkiemelkedőbb filmje, a szememben kizárólag a Jelek vagy a Lány a vízben előzi meg (de utóbbit inkább mesének tartom).
Becca (Olivia DeJonge) és Tyler (Ed Oxenbould) nagyszüleikhez készülődnek egy hétre, akikkel még sosem találkoztak, mivel édesanyjuk (Kathryn Hahn) fiatalon elszökött tőlük, az akkori iskolai irodalomtanárral. Azonban a mese nem ért szép véget, a férfi ismét nagyot dobbantott egy másik hölggyel, hátrahagyva akkor még két kiskorú gyermekét. A gyerkőcöknek ezért kettős céljuk van: megismerni végre anyjuk szüleit, illetve egy heti kimenőt adni neki, mialatt a nő végre foglalkozhat kicsit a szerelmi életével.
A nagyszüleikhez való megérkezés és első találkozás megható pillanatokat szül, Becca pedig mindent kamerára rögzít, hogy feloldhassa anyja és a szülei közötti ellentétet. A vidám percek azonban szép lassan tovaszállnak, mikor nagyszüleik egyre furcsábban kezdenek viselkedni. Nagymamájuk időskori betegsége súlyosbodik, nagyapjuk pedig olykor elveszti a fonalat. De nem mindent lehet a hanyatló korral magyarázni!
A kézi kamerás felvételek alapból a gyengéim, a Blair Witch Projectet elspoilerezték nekem, a Cloverfield meg csak simán rossz volt, így végre egy üde színfolt egy olyan film, ami ezzel a technikával készült, és még jó is. Mit jó, zseniális! Nem emlékszem mikor rettegtem utoljára ennyit egy film során, de az a gyanúm, hogy korábban ezt pont az Ördög érte el, ami ironikus, mivel az Shyamalan másik alkotása.
Shyamalan legnagyobb erénye talán, hogy az emberi félelem legalapvetőbb részeihez nyúl: a sötét és az ismeretlen még akkor is ijesztő, ha nem történik semmi, miközben a feszültség akkor sem huny alább, ha már világos van, és látszatra minden rendben. A hanghatások félelmetesek, és a logikus magyarázatok tényleg logikusak, a nézőben azonban felsejlik a kétely, ahogy a gyerekekben is, és a hezitálásuk, illetve viselkedésük legapróbb részletekig a helyükön vannak.
A főszereplő gyerekek ízig-vérig gyerekek, kedvesek, bájosak, testvériesen vívódnak, pukkancsok, és persze könnyen megrémülnek. Ritkán látjuk Beccát, viszont a hangjával nagyon kifejezően bánik, így nem kell látnunk az arcát ahhoz, hogy tudjuk, éppen milyen arcot vág. Tyler pimasz stílusa magával ragadó, igazi tizenéves srác, aki már a lányok figyelmére vágyik, ám még nem megy neki túl jól.
A nagyszülőket játszó Deanna Dunagan és Peter McRobie fantasztikusan hozzák szerepüket: a melegszívű nagyszülők, akik egy kicsit furák (aztán persze már nagyon furák). Nem lehet nem szeretni egy kedves és bájos öreg hölgyet, aki olyan szeretettel süt az unokáinak és egy olyan melegszívű nagypapát, aki néha álarcosbálba készülődik. De a felszín alatt nagyon érdekes dolgok lapulnak, és a film legvégső pillanata szinte katartikusan robban ki: egyrészt kiderül az igazság, másrészt ott a korábban sosem tapasztalt rettegés – nem hittem volna, hogy A látogatást lehet még fokozni!
Igazán borzongató film, mely órákig hatással van nézőjére, és tipikusan olyan thriller, amit ne elég egyszer megnézni – csak persze nem egymás után.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!