Eleinte nem tudtam, hogy mit is gondoljak a Vampire Hunter D világáról, olyan szinten ötvöz mindent és mindenkit, hogy a nagyon finnyások egyből elfordítják a fejüket az űrkori technológia és a mutáns lényeg látványától. Ha ezt anno én is megtettem volna, akkor sosem találkozom a 2000-ben világot látott filmmel, ami – vámpíros filmhez méltóan csak Vérszomj (Bloodlust) névre hallgat, és minden jellemzőjét összefoglalva, pazar egy alkotás.
Előzményként még pár szó a világról: az emberiség és vele együtt a föld is hatalmasat változott különféle katasztrófák (legfőbb az nukleáris háború) hatására, majd az új világ uraiként megjelentek a vámpírok. Többségük lenézi, és puszta zsákmányként tekint az emberekre, akiknek eme vérszívók mellett még el kell viselniük a különféle démonok, mutánsok jelenlétét is. Ebben a világban tengeti életét, immáron tízezer éve D, a dhampir (fél vámpír), és az erősebb faj képviselőire vadászik. A Bloodlustban történő konfliktusba is pont emiatt keveredik bele.
Egy gazdag ember, Mr. Elbourne lányát, Charlottet elrabolja egy helyi vámpírhatalmasság, és az aggódó apuka, felkéri D-t, hogy mentse meg a lányát, vagy ha átalakult, akkor végezzen vele. D elfogadja a felkérést, de nem csak ő vadászik az amúgy meglepően pacifista vámpírra: egy különleges képességekkel rendelkező vadászbanda, a Marcus fivérek is Meier Link nyomában vannak, utánuk pedig csak halott zombik hada fekszik. Meier oltalmat lel „anyjánál” Carmilla grófnőnél, akinek azonban koránt sem annyira kedvesek a szándékai, mint azt első látásra gondolnánk.
Ez a film egy igazi keveréke az etalonoknak. Minden van benne, ami felkelti egy néző érdeklődését: vámpírok, nagy csaták, apokaliptikus táj, szerelem, szupererők, és bár a látvány több nézésre is kissé furcsa – abszolút semmit nem vesz el az élményből, sőt! A táj, ha kell hatalmas, nyitott és fényes, a szükség idején pedig szűk, sötét és kicsit sem barátságos. Senki ne lepődjön meg ha egyik pillanatról a másikra egy díszes vámpírkastélyból, egy western-filmet idéző városba, utána meg egy középkori kis faluba ugrik a cselekményszál.
Ha a látvány remek, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon milyenek a szereplők: típusaikat tekintve közel zseniálisak. D az a vérbeli antiszociális, halk szavú alak, akinek ellenben van szíve, de azt is látjuk, hogy miért kárhoztatta saját magát erre a létre. Meier és Charlotte kapcsolata egy tipikus romantikus történetekben előforduló tiltott szerelmi kapcsolat, annak ellenére – a mai felkapott művekkel ellentétben – itt érezni is, hogy nemcsak a puszta látvány miatt dúl a szerelem. A Marcus-fivérek meg hol a humort, hol az őrületet, de mindenképpen a harcot nem feladó emberi oldalt képviselik itt a vérfarkasok és egyéb lények között, (lelki) élükön team egyetlen női tagjával, Leilával. Carmilla meg szerintem egy remek fő gonosz: ő nem múltbéli sérelemért vagy vendetta okán gonosz, hanem szimplán csak az. Élvezi, ha átverhet és kínozhat másokat – legyen az ember, vagy akár a saját fajának képviselője -, és tettei után nem fog rosszakat álmodni a vámpír szipirtyó – mondjuk, aludt is már eleget.
A Vampire Hunter D – Bloodlust legnagyobb erőssége a karakterekben rejlik, főleg azért is, mert a karakterekben is van erő. Nem pont fizikai, hanem lelki erő/akarat, ami akár a halállal is képes vetekedni (Carmilla esetében), vagy képes kordában tartani a legalapvetőbb ösztönöket is (D), vagy képes a legmélyebb sötétségben és kétségbeesésben is megtalálni a reményt (Leila). Számomra külön érdekes volt Groveck (vagy röviden csak Grove), a középső Marcus testvér, aki fizikailag éppen hogy csak az élők között van, ellenben a szellemében lakozó hatalom olyan nagy, hogy akár hegyeket is képes vele a semmivé tenni.
Ez a film még a szinkronja miatt is megérdemel egy hatalmas csokor rózsát: nem mindig szeretem a magyar szinkronos animéket, mert nem mindig találják el megfelelően a karaktereknek való szinkront, itt viszont mindenki passzolt, legyen szó akár Szabó Sipos Barnabásról D-ként, Kiss Erika Carmillaként vagy Varga Rókus Meier hangjaként.
Én csak ajánlani tudom a Vampire Hunter D – Bloodlust-ot, de szinte biztos, hogy nem fogja mindenki tetszését elnyerni az átlagtól elütő dolgaival – pedig azok a legjobbak benne.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
