A remake-ek korát éljük, amiben a rajzfilmek élőszereplős változatai is beletartoznak. Tim Burton pedig gondolt egy merészet és vászonra álmodta a fehér nyúl üregét, pompás színekben, elképesztő színészekkel, és furcsa történetvezetéssel.
Alice (Mia Wasikowska) felcseperedett, és immáron tizenkilenc évesen várja, hogy férjhez adják, vagyis nem is várja, mert a háta közepére sem kívánja a lagzit, leendő férjét pedig látni sem kívánja. A Fehér Nyúl ismét felbukkan, és Alice-t elvezeti az üreghez, azonban Csodaország már nem az a hely, amit Alice ismert. A Fehér Királynő (Anne Hathaway) elvesztette hatalmát, miközben a Vörös Királynő (Helena Bonham Carter) mindenre ráteszi a kezét, gőgje pedig nem ismer határokat. Alice azonban nincs egyedül, hiszen mellette áll Kalapos (Johnny Depp), Vigyori Úr (Stephen Fry) és Csodaország többi lakója.
Tim Burton újraálmodta Alice történetét, ezzel pedig megannyi lehetőség nyílt meg a számára. Az immáron fiatal felnőtt Alice sokkal többet tapasztalt meg a világból, így pedig sokkal markánsabb jellemvonásokkal kell jelentkeznie, mint a korábbi rajzfilmben. Ennek megfelelően változott hősnőnk jelleme is, aki immáron nem csak elszenvedője a történetnek, hanem szerves része van a végkifejlet alakulásában. Alice komoly probléma elől menekült el, így a leginkább kapóra jövő időpontban bukkant fel ismét a nyúl, és vezette őt el a régi-új mesevilágba.
Míg Alice karakterében szükséges és nagyon jó változások történtek, addig a többi szereplőről már ez nem mondható el sajnos. A Kalapos szerepébe bújt Johnny Depp egyszerre rémisztő és ripacskodó, nem pedig vicces és óvó – Depp mintha elő akarná varázsolni a Charlie és a csokigyárban mutatott énjét, bár az már ott súrolta az ijesztő határát –, jelleme pedig ki is merül ennyiben. A Fehér Királynő amolyan passzív figura, aki saját és népe boldogulásáért szinte nem hajlandó semmit sem tenni, és ezzel a karakter súlytalanná és élettelenné válik. Az ő tökéletes ellenpárja a dacos és hisztis Vörös Királynő, akt valamiért inkább animációként hoztak létre az alkotók – pedig egy élőszereplős Királynő jobban ütött volna. A mindent megkaparintani akaró királynő valódi motivációja erősen sántít, ahogy az őt támogatók szimpátiája is harmatgyenge.
A film legnagyobb erőssége a látványvilág, ami valóban úgy hat, mintha Csodaországba kerültünk volna mi magunk is. A környezet tele van furcsaságokkal, amik színesen, élénkek, és persze igen veszélyesek. A jelmezek elsőrangúak és lenyűgözően festenek – még mindig nem sikerült eldöntenem hogy Alice-é, a Fehér- vagy a Vörös Királynőé tetszik-e jobban.
Az Alice Csodaországban egy nagyon jó alapról induló mese, ami ezúttal modernebb színezetet is kap, ám Tim Burtonnek ezzel nem sikerült olyan hatalmasat alkotni, mint az Ollókezű Edwarddal – pedig a lehetőség itt is adott volt!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
