Mostanában kétfajta játék fog meg a bunyósok mellett: a zombis poszt-apokaliptikus vagy a sima poszt-apokaliptikus. Előbbire jó példa a No More Room in Hell, utóbbira meg e cikk tárgya, a Fallen Earth nevezetű játék, ami sokadik pillantásra is olyan, mintha a GTA és a Fallout szerelemgyereke lenne a DayZ grafikájával.
A játék története a szokásos mederben indul: hatalmas globális ellentétek, egy frissen kialakult betegség, végül atomháború. Az dolog onnan indul, hogy a karakterünk nem teljesen normális ember, hanem egy klón, akinek a lelke így, mondhatni, a technológia által „képes örökké élni”. Ám ezzel annyi gond van, hogy az a hely, ahol felébredünk (a Hoover-gát) elesik egy másik konfliktusban, ennek meg röviden annyi lesz a következménye, hogy a klónok sorsa is halál lesz, hacsak meg nem lelik az alpha klón –t, akinek a DNS-éből kinyert adatok újra vissza tudják adni a halhatatlanságot.
Igen, kissé sablonos a kezdet, de a belőle kialakult koncepció nekem nagyon tetszett. Eleve már az a klón téma ötletes, főleg az ebből kialakult társadalmi ellentétek – hiszen nem mindenki lát szívesen a közelében egy „mesterséges embert”. A képesség választék, legyenek azok a craft-al vagy a mutáns képességekkel kapcsolatosak, külön megérnek egy tapsot. Kevés MMO-ban szeretem készíteni a dolgokat, mert vagy drága, vagy nehéz stb. – itt egyáltalán nem vészes. A mindennapi eszközöktől kezdve a gyógyszereken át a nehézfegyverekig a táborral bezárólag bármit lehet készíteni, ha van elegendő alapanyag hozzá – és azt nem annyira nehéz megszerezni. A legtöbb dolgot a természetben megtaláljuk, másokat árusoknál tudunk megvenni viszonylag jó áron.
Skillek tekintetében is hasonló a felállás: van, aminek a könyvét mi is meg tudjuk csinálni papírból és tollból, de ha nincs kedvünk ezzel szöszölni, akkor megvehetjük ezeket is. Árusokból meg annyi van egy adott városban, mint égen a csillag, úgyhogy nem kell észt vesztve rohangálni, hogy merre lehetnek. A térképen eleinte nehéz kiigazodni, de ahogy egyre messzebb és messzebb kerülsz el a kiindulási helyedtől, majd annál jobban megszokod – meg jobban fogod értékelni azt, hogyha felismersz egy helyet, és onnan már tudod, hogy merre hány méter.
Igen, az OW-je ennek a játéknak nem kicsi, messzebbre én is csak hűséges mountom (ami egy ló) segítségével merészkedem a haramiák, a fertőzött Blade Dancerek, vagy a nem éppen kedves élővilág miatt – mert a jövő Amerikája kicsit sem barátságos. Hat nagy frakció van a játékban (plusz a különféle cégek és városok), akikhez csatlakozhatunk, vagy éppen rivalizálhatunk küldetésteljesítés közben.
Nem véletlenül mondtam, hogy kiknek is a szerelemgyereke a Fallen Earth, de azt sem tudom megkerülni, hogy kinézetét egy bizonyos harmadik féltől kapta: a karakter kinézet még nem vészes, ellenben a házaké kissé zavaró, valamint a tájgrafika is hagy némi kivetnivalót maga után – vagyis, aki erre marha érzékeny, az messze el fogja kerülni ezt a kis nyalánkságot.
Én csak ajánlani tudom a Fallen Earth-et: kalandos, szórakoztató, és remek időtöltés, akár haverokkal, akár magányos farkasként ugrik neki az ember.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback