Nehéz eldöntenem, hogy a Pandorum, ami egy amerikai-német koprodukció jó sci-fi vagy sem? Bár jól ismert klisék alapján dolgozik, azért akadnak benne igazán egyedi pillanatok is.
Az emberiség utolsó reménye az Elysium nevű hajó, mely hatvanezer embert szállt a Földről a Taniszra, hogy a száz évig tartó út után, a magukkal vitt állat és növénymintákkal benépesítsék az új bolygót. A hosszú út miatt a legénység kétévente cseréli egymást, párosával, a többiek hibernálva teszik meg az utat. Bower (Ben Foster) és Payton (Dennis Quaid) ébredésük után nem sok mindenre emlékeznek, ez a hibernáció hatása, amiről már korában figyelmeztették őket. A Pandorum emlékezetkiesést okoz, de durvább esetben szorongást, pánikrohamot és hallucinációt is. A páros fokozatosan próbál eljutni őrhelyére, azonban a hajóval hatalmas gondok vannak: a reaktor nem működik megfelelően, ezért félő, hogy elveszítik az utasokat, ugyanakkor fura lények pásztázzák az Elysiumot, amik mintha vadásznának az emberekre.
Bower találkozik az évek óta ébren lévő Nadiával (Antje Traue), aki elmagyarázza a legfontosabb tudnivalókat a vérszomjas lényekről. Bower és Payton mindent megtesz, hogy megmentsék az emberiség maradékát, miközben emlékeik összekuszálódnak, érzékeik becsapják őket, és olyan titkokkal szembesülnek, amire nem voltak felkészülve.
A Pandorummal talán pont az a legnagyobb baj, mint a hasonló kaliberű filmekkel: képtelen eldönteni, hogy mi akar lenni, így egyszerre sci-fi, akció, thriller és horror, miközben ezeket az elemeket nem aknázza ki és rosszul is vegyíti. A film egésze Az Elysiumon játszódik, ennek megfelelően szűkös és sötét trében, amit csak ritkán tör meg egy erőseb fény, és ez sosem jelent jót, mivel ekkor bukkannak fel a szörnyek. A klausztrofób hatás és rettegés azonban gyorsan unalomba csap át a klisés megvalósítás, és a gyenge színészi játék.
Hiába a Pandorum lenyűgöző látványterve és díszletei, a borzongás mégis ritkán futott végig gerincemen, pedig az ismeretlen eredetű és vérszomjas szörnyek mindent megtettek ezért. Payton és Bower emlékfoszlányai mindig a legrosszabb pillanatban vágódtak be, ezzel megtörvén a már éppen valódi izgalmakat tartogató jeleneteket, majd ezekből az emlékekből visszazökkenve nekem is percek teltek el a kijózanodásig, akárcsak a szereplőknek.
A film azonban tartalmaz igazán ütős apróságokat, melyek közül a legnagyobb egyértelműen a titok, mely mindennek, vagyis a szörnyeknek, a generátorproblémáknak és a haláleseteknek az alapja. Azonban a kellő katarzis elmarad, így csak másodpercekre meglepődve élveztem ezt a csavart, mivel ezután azonnal visszahuppantunk az unalomig ismert klisés megoldásokig.
A Pandorum egy igazán ütős mozi lehetett volna, ha egy komolyabb rendező kezébe kerül a forgatókönyv, hiszen minden adott volt egy rémisztően csavaros űr horrorhoz!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
