Láthattunk már cifrábbnál cifrább furcsaságokat az Odaátban, de azt hiszem, arra, ami a legutóbbi részben történt kevesen voltak felkészülve. Egy meglehetősen ütős és pörgős előző epizód után teljesen más vizekre evezünk – én még egy hét távlatából sem tudom eldönteni, hogyan érezzek eme ominózus, Plush címre hallgató felvonás iránt. Rossz nem volt, félreértés ne essék, sőt, aránylag jónak mondható, de a „mi a fene”-mérőm totálisan kiakadt, és azóta sem sikerült visszakúsznia alapállásba.
Furcsa dolgok történnek egy minnesotai kisvárosban: egy fiatal srác nyúljelmezbe öltözve gyilkol, látszólag indok nélkül. A rendőrség letartóztatja, a kihallgatás ideje alatt rács mögött ül. Az ügyön az előző két évadban is látott Donna Hanscum (Briana Buckmaster) sherif dolgozik, akinek gyanússá válik, hogy a srác nem beszél, ráadásul azt a nagy nyúlfej maszkot sem lehet leszedni a fejéről, akárhogyan próbálkoznak. A sherif asszony Dean (Jensen Ackles) és Sam (Jared Padalecki) segítségét kéri, akik a helyszínre érve értetlenül állnak a helyzet előtt. Nem sokkal később egy bohócjelmezt viselő hölgy akar hasonló merényletet elkövetni, ám őt még azelőtt megállítják, mielőtt komoly bajt tudna okozni. Kiderül, hogy a fiatal nő semmire nem emlékszik abból, amit tett, és itt kezd gyanússá válni az eset mind Donnának, mind Deanéknek. De vajon milyen lény okozhatja a galibát?
Na, igen, még most is alig akarom elhinni, hogy mindez megtörtént egy Odaát részben, de a Plush jó lecke arra, hogy szó szerint bármilyen agymenésre képesek az alkotók. Ha a főgonoszt félre tudjuk tenni egy pillanatra, akkor jobban megvizsgálva kapunk egy tipikus fillert, ami a háttérsztori-nyomozás-rajtaütés-takarítás-sémát követi – és nincs ezzel semmi baj. A körítés már csak hab a tortán, kinek pozitív, kinek negatív értelemben – én inkább a pozitív felé hajlok, mert eléggé tetszik az enyhe Scooby Doo-fíling, amit ez a fajta megoldás előhozott bennem. Maga az ellenség egyébként nem új, hiszen, főleg az első pár évadban rengetegszer találkoztunk ilyen lényekkel, csak nem ilyen formátumban.
Ami a karaktereket illeti, most nem igazán adódott alkalmuk brillírozni, bár Donna azért említésre méltó. A kissé ügyetlen, félős, de annál komikusabb és szeretni való sherif szinte alig változott az előző szezonok óta. Vele kapcsolatban csak egy bajom van igazából, mégpedig, hogy ráerőltettek egy teljesen felesleges szerelmi szálat, bár nagy problémát ez sem okozott, mert szerény véleményem szerint senki nem ezzel volt elfoglalva. Mindenesetre jó volt őt látni, az pedig, hogy a srácok a végén tiszteletbeli vadásszá avanzsálták, rettenetően szívmelengető volt.
Megfogott ez a múltkori rész, ám az őrületnek koránt sincs vége, hiszen a trailer alapján a következő epizód még betegebbnek ígérkezik. Talán jövő hét csütörtökig fel tudunk készülni rá lelkileg.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback