Az orosz író és médiasztár Dmitry Glukhovsky ismét hazánkba látogatott, hogy bemutassa a Metró-sorozat új kötetét magyar rajongóinak. A szerzővel M. Nagy Miklós, az Európa Kiadó igazgatója beszélgetett pályájának indulásáról, ideológiákról, a kommunista mitológia lebomlásáról és nem utolsó sorban eddig megjelent regényeiről.
A beszélgetés a Puskin Moziban került megrendezésre. A terem előtt kígyózó sor nagy rajongótábort ígért, de valójában legfeljebb kétszáz ember jött el, pedig Dmitrynek biztosan szép számmal vannak magyar rajongói. Megtudtuk, hogy az író negyedszerre jött Magyarországra, és remélhetőleg egy későbbi, új regény megjelenésekor újra láthatjuk majd. A Metró 2035 a Metró 2033 történetét folytatja, a főszereplő ismét Artyom, aki hosszú időre eltűnt, de most újra visszatért az író és a regény érdeklődésének középpontjába. A 2013-as számítógépes játék, a Metro Last Light is inspirálta a regényt, vagy talán a regény négy évvel ezelőtt született ötlete inspirálta a játékot, aminek létrehozásában Dmitry is közreműködött. Az új regény az Oroszországgal kapcsolatos politikai kérdésekre is reagál, ezért a könyvbemutató is kifejezetten „átpolitizált” hangulatú volt.
M. Nagy Miklós az est elején felidézte, hogyan találkozott először a Metró 2033-mal, és miután két nap alatt kiolvasta, gyorsan döntött a kiadásról. Azóta a szerző más regényei is megjelentek az Európánál, mint a Future vagy az Orosz népellenes mesék, valamint a Metró világához kapcsolódó más külföldi szerzők könyvei is folyamatosan kerülnek a könyvesboltok polcaira. M. Nagy Miklós először arról kérdezte Dmitryt, nem bánja-e, hogy az első kötetet nagyon fiatalon írta (kb. 24 éves volt, amikor a Metró 2033-at elkezdte megjelentetni egy általa létrehozott honlapon). Dmitry felfedte, hogy maximalista, és ezért nem tudja nyugodtan élvezni az elért sikert. Viszont soha sem várt csodára vagy instant népszerűségre, mint azoké, akik mostanában „videót készítenek arról, hogy a macskák félnek az uborkától”, és másnap nagy nézőszámmal ébrednek. Mivel nem csak író, hanem a médiában is jártas újságíró és tévés, tudta, hogyan építse fel lassan, mechanikusan a karrierjét – a nagy sikerre pedig gyanakodva tekint.
A téma ezután az író kommunizmus alatti és utáni oroszországi életére terelődött. Kiderült, hogy Oroszország jelenlegi problémái jelennek meg az új könyvben, amelyek a gondolkodását is áthatják. Az orosz identitáskeresés kérdése végig visszatérő elem volt a válaszaiban, akár saját élményeiről vagy regényeiről volt szó. A Szovjetunió szétesése utáni fiatalkorára úgy emlékezett, hogy a biztonságérzet a társadalomban nagyon hamar megbomlott, és bizonytalanság vette át a helyét, ahogyan megjelentek a vagyoni különbségek és a gyors meggazdagodás lehetősége. Felidézte, mit látott a VDNH Parkban, ahonnan a Metró 2033 Artyomja indul és hazatér. A VDNH, ahol pavilonokban állították ki a bőséget szimbolizáló célzattal orosz ipar vívmányait, a szovjet időkben népszerű volt, és mint Dmitry kifejtette, valójában arról szólt, hogy miért kellett az embereknek nélkülözniük. A pavilonok mindegyike egy-egy templom mása volt, így a VDNH olyan vallási komplexumként funkcionált, ami az antikvitást idézte. A Szovjetunió felbomlása után a hatalomnak már nem volt érdeke fenntartani ezt a parkot, ezért pusztulni kezdett, és az antik termékenységszimbólumok között feketepiac kezdett működni, ahol ő például kalóz-videojátékokat vásárolt.
Dmitry felfedte regényeinek két fontos ihlető szimbólumát: a VDNH parkot és a moszkvai metrót. A metróban hasonló mitológia épült fel, mint a parkban, és ugyanúgy a jólét reprezentálása volt a célja. Számára ez a két jelenség testesítette meg a (főleg antik) mítoszt, amit az ideológia teremtett önmaga igazolására – így már érthető, miért olyan markánsak könyveiben az antik jelképek és mitológiai utalások, valamint, hogy miért otthonos Dmitrynek a metró világa. A későbbiekben beszélt arról, hogy milyen szerzőkből merít ihletet. Elmondása szerint minden könyvét mások inspirálják, említette többek között a mágikus realista írók hatását – Borgest és Marquezt –, valamint Pelevin szolipszizmusát, Kafkát és Platonovot is.
Később M. Nagy Miklós az új könyvre térve arról kérdezte a szerzőt, hogy miben különbözik a Metró 2035 az előző két résztől, és kifejezte, hogy az új könyv nagyon politikus. Dmitry ezután hosszasan kifejtette az orosz külpolitika iránti csalódottságát. Mint mondta, a Metró 2035 témája „az, ami most történik,” utalva ezzel a közelmúlt konfliktusaira, főként (de nem csak) orosz viszonylatban. Dmitryt az elnyomás lélektana érdekli: miért nem tudnak szabadulni tőle, miért van szükség ellenségképre és hogyan manipulálhatók az emberek? Az író azt is megelőlegezte, hogy „kinőtt a mitikus szüzséből”, az új könyv inkább realista hangvételű lesz. A beszélgetés végén ajándékba kapott gázálarcot sem fogadta kitörő örömmel („Én egy komoly prózaíró vagyok!”). Bár eddig is tudtuk, hogy nagyon érdeklik a társadalmi problémák, most úgy érezte, hangsúlyoznia kell: a Metró 2035 nem száraz szociológiai mű lesz, hanem izgalmas thriller. Ha legalább olyan jól sikerült, mint a Future, akkor elégedett leszek.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Az internet, főleg a Youtube világának kóborlója, macska a holdon, valamint a lélek sötét oldalának kutatója.
Trackback/Pingback