Utolsó Közép haladó darabunk még a feketénél is sötétebb…
Li Sheng Shun kínai cserediákként érkezik Tokióba. Kedves, ám visszahúzódó, szótlan típus. Hamar kiderül róla, hogy civil kiléte csak álca (nahát…) valójában egy Egyezkedőnek nevezett, különleges képességgel megáldott személy, aki voltaképp egy bérgyilkos. Az úgynevezett Szindikátus tagjaként feladata a célszemély(ek) likvidálása, információszerzés, vagy beépülés. Társai Huang, Yin és Mao segítik a küldetések elvégzésében. A világ ahol főszereplőink működnek igencsak különleges. Tokió mellé egy falat építettek tíz évvel ezelőtt, amit a „Pokol Kapujaként” emlegetnek, azóta tűntek föl ezek a különleges kepeségekkel megáldott egyének az Egyezkedők, akik többnyire hidegvérű gyilkosok, de néha matatnak némi érzelmet, bár nem sokszor. Persze a rendőrség minden erejét bevetve próbálja megállítani ezeket az embereket, de általában le vannak maradva, mint a borravaló.
„Az igazság a kapuk mögött van!”
Kezdjük a rossz dolgokkal, essünk túl rajtuk. Bevallom őszintén, és lehet, hogy én nem vagyok eléggé értelmes, de én ezt az animét nem értem. Olyan lyukak vannak benne, vagy inkább szakadékok, miközben ellentmondásosan annyi információ, magyarázat, és szükségtelen adat van a fejünkre öntve, hogy a nagy káosz közepén, éppen hogy elő tudjuk halászni a lényeget. Itt jön a másik nagy problémám, a rendőrségnél folytatott folyamatos adatközlés. Értem én, hogy komoly, jól szervezett egységnek kellett, hogy tűnjön, de a számokkal való megjelölés, a túlzott hivatali stílus nagyon megnehezíti a megértést. Aki pedig szereplőként nálam kihúzta a gyufát, az Misaki Kirihara. Ez a nő nem csinál mást, csak autózgat fel s alá, telefonál, és minden fontosabb eseményről elkésik, mert ő autózik a végtelenbe és tovább. Osztja az észt telefonon, meg úgy csinál, mintha valami főnök lenne, de fogalmam sincs, hogy mit keres ez itt.
Az utolsó problémám, jó is, meg rossz is. Úgy vannak a részek, hogy két rész egy történet, egy célpont, és emiatt tudjuk úgy nézni a sorozatot, hogy megnézünk kettőt, majd elmegyünk, csinálunk valami mást. Le van zárva az a történetszál, és tudjuk, hogy a következőben már más kezdődik, így nem izgatjuk magunkat. Ami jó, mert közben van időnk másra, és rossz, mert emiatt töredezett a történet. Kicsit olyan, mintha nem haladnánk sehova, csak Hei küldetéseit néznénk, és igazából ennyi. Inkább az olyan sorozatokat kedvelem, ahol behúz a világ és addig nem tudom letenni, amíg végig nem néztem, mert minden rész után ott van bennem, hogy még egyet, itt nincs, maximum kettesével.
Ami jó. A szereplők jók — kivéve azt az egy haszontalant. Hei erős, jóképű, ami vicces, hogy álatlanban nők mellé kell beépülni, és az összes beleszeret. Egyszer még a rendőrfőnök asszonnyal is van egy jelenete, ahol láthatóan sikerül elrabolnia a szívét. Itt egy kicsit átcsapott a dolog hárem stílusba, de végül nem erre megy ki a játék. Ami még érdekes, az, ahogy a két jellemét váltogatja. Van ugye a cserediák álcája, ahol mindenkinek adja a naiv ártatlant, aztán előkerül a fekete kabát, meg a maszk és kezdődhet a csetepaté. Csak azt a hal fejet nem tudom hova tenni, bár néha magára erőltet egy kis arcmimikát, de abból nem tudunk leszűrni sokat. Hei eredet története izgalmas, érdekes, megható, ahogy társáé Yin-é is. A vak báb lányról biztosak vagyunk először, hogy semmi érzelmet nem képes kinyilvánítani, de aztán tanúbizonyságot tesz társai iránt érzett hűségéről. Személyes kedvencem Mao a macska, mert őt egy az egyben Yoruichiről koppintották a Bleachből— legalábbis szerintem. A kisebb és nagyobb fő gonoszok fantáziadúsak, az egyezkedő ellenfelek pedig igen erősek, néha meggyűlik vele Hei baja, ami izgalmas, nem csak úgy lógnak az ellenek a levegőben, akiket úgy is kinyírnak.
A rajzolás kielégítő Hei kifejezetten jó képűre sikeredett, és a többiek is eléggé egyediek. A zene méltó az anime hangulatához legyen az akár harc vagy dráma. Az openingek pedig nagy kedvenceimmé váltak.
Kell türelem a Darker Than Black-hez, de ha összerakjuk a világképet, akkor ki tudunk rajta igazodni. Csak nehogy elvesszünk a sötétségben.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
Trackback/Pingback