Zombik városa. Egy újabb érdekes film Fulcitól, és itt jött el a pont, amikor már semmi sem szent a gusztustalanság elérésének érdekében. Hölgyek és frakkos pingvinek, így a nagy karácsonyi bevásárlások előtt essen pár szó eme kis horror nyalánkságról, amivel sajnos azért kellően méltatlanul bánnak.
„Az öröklét után sóvárgó lélek felszabadul a halál alól.”
Történetünk egy szeánsszal kezdődik, ahol a fiatal látnoknő, Mary (Catriona MacColl) kísérteties jelenet tanúja lesz: egy pap öngyilkosságot követ el Dunwich temetőjében, ugyanis halálával kívánja megnyitni a pokol kapuját, amit ha nem zárnak be addig, míg Mindenszentek napján éjfélt nem üt az óra, akkor a holtak megkapják azt a jogot, hogy a földön járjanak és minden élőt elintézzenek. Közben a kisvárosban különös halálesetek történnek (az atya jóvoltából persze), ebből persze a helyieknek csak annyi esik le, hogy valami őrült garázdálkodik a színen. Egyedül csak egy érzelmileg labilis nő, valamint annak elmeorvosa érzi, hogy itt jóval több van a háttérben.
Főhőseink, akár Mary vagy az újságíró Peter (Christopher George) totál sablonok, ennek ellenére a feszültséget (akárcsak a Pokol hét kapujában) remekül képesek előadni, és persze jó horrorhoz méltóan, a naturalisztikus jelenekben is úszkál ez a film. Legyen akár szó fúróval történő fejlékelésről vagy agyvelő kiloccsantásról, Fulci nem szűkölködött ezen a téren alkotói válsággal – valamint, kora (1980) ellenére a film remekül kezeli a képi és hangi effektusokat is, ami meg csak csavarja felfelé a parafaktort.
Fulci papa, amennyire nem ért olykor a szereplőihez, annyira ért a történethez, valamint annak a kivitelezéséhez. Mind Sarah, mind a többiek csak éppen hogy elvannak az éterben, ellenben a kisrác John (Luca Venantini) egyszerre nagyon aranyos, és a végjáték miatt kellően borsózott is tőle a hátam. Ha már vég: itt is, akárcsak Fulci többi filmjénél is visszaköszön ez a kétoldalú befejezés, hogy lehet jó is, rossz is, ez rá van bízva a nézőre. Mondjuk itt azért kaptunk egy olyan utalást, hogy a Zombik Városában inkább az utóbbi a biztosabb.
Mielőtt még rátérnék a az összefoglalásra, kiemelném a film talán legnagyobb előnyét: az élőholtakat. Újra megkapjuk a Fulci-típusú zombikat, akiknek szintén van valamennyi intelligenciája, de sokkal inkább hasonlítanak megszállott, bosszúra éhes testekre, semmint a Romero- féle klasszikus moszatzöld húsevőkre.
Mindent összevetve és Bibliát a kézbe véve elmondhatom, hogy a Zombik Városa egy remek kis zombi horror, az erősebb túlvilági beütéssel rendelkező fajtából. Aki szereti a minőségibb darabokat, az imádni fogja ezt is.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
