William Shakespeare neve hallatán minden könyvmoly felkapja a fejét, de ha utána még Kenneth Branagh neve is felmerül, akkor bizony már a filmesek is hegyezik a fülüket. A Sok hűhó semmiért 1993-as adaptációja ennek a két férfinak köszönhető, és nyugodtan állathatom, a legjobb darabjuk ez a film, ami húsz év távlatában is ugyanolyan ízes és nevettető, mint a premier napján.
A háború csendjében, Aragónia hercege, Don Pedro (Denzel Washington) megpihenni kíván a festői szépségű Dél-Itáliában, ahol örömmel fogadják őt és csapatát egy hónapon át. Leonato (Richard Bries) szerető vendéglátója és régi ismerőse a hercegnek, és örömmel látja szívesen a kíséretet is, még ha hajadon húga, Beatrice (Emma Thompson) nem is szívleli az egyiküket. Benedek (Kenneth Branagh) szintén élcelődve, csipkelődve beszél a nőről, és bolondozásuk mindenki életét felvidítják. Don Pedróval tart öccse, Don John (Keanu Reeves), aki korábban ellenségének tekintet bátyjára, mára azonban megbékéltek egymással.
A csodás hely azonban mindenkit megbabonáz, így Leonato lányát, Herót (Kate Beckinsale) is, aki szerelembe esett a herceg kísérőjével, Claudióval (Robert Sean Leonard), ám a boldog révbe érésre még várni kell. Ármányok, cselszövés, árulás rontja a felhőtlennek ígérkező pihenést, és míg az egyik pár szétesik, egy másik egymásra talál. De hol kezdődik a megbocsátás, és vajon véget ér-e a szerelem?
Ha Shakespeare szerelmi vígjátékot ír, akkor általában egy kaptafára mennek a dolgok, de pont ez a lineáris egyszerűség kell ide, hiszen minden más egy sokkal bonyolultabb és magasabb szintet képvisel. A Sok hűhó semmiért nyelvezete meseszép, a pergő mondatok az egymásra licitálás, sokkal több erőt ad a filmnek, mintha egy több szálon futó akcióvígjátékot látnánk.
A főgonosz terve egyszerű, mint a szög, de ravaszsága és elméje már nem az, és míg ármánykodik, addig zajlik az élet Leonato házában és egy olyan cselszövés van alakulóban, ami egymaga képes elvinni a hátán a történetet. Beatrice és Benedek valahol mindig is a kölcsönös vonzalom és szerelem határán mozogtak, csipkelődésüket úgy itta a környezet, mintha az istenek mannája lenne. Az ő összeboronálásuk az igazi mozgatórugója a filmnek, bár Hero és Claudio szerelmi szála sem elhanyagolható.
Claudio már a legelső pillanatban féltékenykedésre adó jeleket látott mindenben, még mikor a herceg az ő számára kérte meg vendéglátójuk lányának kezét. A csapdába pedig olyan hamar belesétált, hogy nehéz rá szavakat találni. Igen, abban a korban egy lány becsülete és tisztessége nemhogy válóoknak számított, hanem még bizonyos mentséget is adott volna az apjának – számomra Hero megalázásának jelenete mindig is fájó pont lesz, de pont ez a lényeg is benne, hogy a történet kortalan igazságokat tartalmaz, még akkor is, ha már a társadalom megváltozott.
William Shakespeare megannyi gyönyörű történetet adott a számunkra, amiből fantasztikus filmes adaptációk születtek. A Sok hűhó semmiértből szám szerint hat darab, a legutolsót maga Joss Whedon forgatta le, saját házában, színészbarátaival karöltve. Számomra mégis ez, az 1993-as adaptáció a kedvencem, és tudom, sokan vagyunk ezzel így, szóval mosolyra és kacajra fel egy megunhatatlan történet keretében, ahol még a legkisebb szerepre is egy világklasszis színész jut!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
