Ha már ennyit foglalkoztam az MK-val az utóbbi időben, akkor úgy illik, hogy erről a jómadárról is essen némi szó. A Mortal Kombat (2011) mind történetileg, mind karakterileg is egy remek kitöltő rész az űrben – és akkor még a látványos Fatalityk-ről még nem is esett szó.
A Story mód ott kezdődik, ahol az Armageddon befejeződött: elkeseredett harc hatalomért, és mindkét oldalról már csak egy-egy képviselője maradt a harcnak: Raiden és Shao Khan. Mivel villámistenünk vesztésre áll, így utolsó erejével egyfajta látomásokat küld vissza a tragédiát felvezető eseménysorokról korábbi énjének, hogy ezáltal akadályozza meg a későbbi katasztrófát. Raiden meg, sejtve, hogy mi fog bekövetkezni, mindenben az ellentétét csinálja annak, ami rémképeiben megjelenik, de ez is nem várt konzekvenciákkal fog járni.
Nem kérdés, hogy az Armageddon mellett, miért ez a rész lett a kedvencem: a történet talán itt a legkidolgozottabb, és bár elsőre furcsa ez az alternatív MK történet menet, mégis nagyon jól lett elsütve, ügyelve arra, hogy olykor kellően felmenjen az ember vérnyomása. A szereplők is, bár a többség megmarad a szokásos jellemüknél (PL: Raiden, Liu Kang, Shang Tsung) azért jó volt látni az emberi Smoke feltétlen hűségét a barátja felé, Kitana önmarcangolását és útkeresését, valamint Quan Chi – őszintén szólva bármilyen tettét.
Grafika tekintetében most még jobban előjöttek a „kétajtós szekrény összkomforttal„ alapú felsőtestek és nagy mellek, a nőknél persze emiatt az egyre kisebb ruha is kötelező elvárás. Ha lehet ennyire morbid– vagy kevésbé morbid – kijelentésem, akkor itt a leglátványosabbak a kivégzések, amik olykor-olykor meglehetősen karakter specifikusak (Pl: Striker, Shang Tsung, Sindel), és persze az extra nyalánkságokként szereplő karakterek (Freddy Kruger) Fatality-át is külön öröm volt látni a képernyőn. Ha már mészárlások, akkor ugye a különféle Stage Fatalityk sem maradhatnak ki a listából vagy a babality, ami azért kissé furcsa volt a vérgőzös csaták után, de mellette meg irtó cuki is.
Hiába imádom én a történetét az MK 2011-nek, valamiért sokan ezt tartják a legnagyobb hátrányának is, azzal a felszólalással élve, hogy „ez nem olyan, mint az eredeti”. Én meg pont ennek örülök, hogy eltér az alap megszokott történetszáltól, de úgy hogy közben nem lóg ki alóla a láb, és nem érzi az ember lánya erőltetettnek.
Az MK 2011 egy remek átkötő rész az Armageddon és a X eseményei között, és hozza azt is, amit egy Mortal Kombat játéktól ellehet várni.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback