Film a szeretetről, a szarkazmus görbe tükrén át – Bazi nagy görög lagzi (2002)

Valahol a romantika, a paródia és a dráma között mozog a Bazi nagy görög lagzi stílusa, nehéz meghatározni, ám még nehezebb elfogultság nélkül írni róla. Ha van romantikus film, amit mindenkinek látnia kell, akkor ez az!

Tula Portokalosz (Nia Vardalos) élete nem éppen az amerikai álom, ám a görög álom sem, hiszen harminc évesen még nincsen se férje, se gyereke, a szülei éttermében dolgozik, és szürke kisegérként tengeti mindennapjait. Ám egy nap új vendég érkezik, akit bár Tula csak pár percig lát, mégis valamit elindít a lányban. Tula változást akar az életébe, tanulni szeretne, jobbá válni és okosabbá, mint tegnap. Ezt azonban nem nézi jó szemmel édesapja, Gus (Michael Constantine), aki szerint egy lánynak kizárólag az a dolga, hogy férjhez menjen, egy jóravaló görög fiúhoz, és szüljön sok jóravaló görög fiút.

Tula hónapokkal később ismét belebotlik az étterem vendégébe, ám ekkor már iskolázott a számítógépekhez igen jól értő nővé vált. Ian Miller (John Corbett) pedig meglát valamit Tulában, a szikra pedig lángra kap és az élet vagy a családi hagyomány nem állhatja útját. Ian lassan hozzászokik a görögök stílusához, miközben Tula is felfedezi azon részét, mely görög, és melytől valójában nem is akar megválni.

„Csak akkor tudsz valamit igazán jól parodizálni, ha szereted az alapot”, nos, ez pontosan így van a Bazi nagy görög lagzi esetében is, ahol a főszereplő szájából halljuk a teljes népre vonatkozó sztereotípiát széttépő szarkazmust, ám mégis, ezekben ott az igazi szeretet csírája is. A történet írója, Nia Vardalos egyben a főszereplő is, aki görög származásúként első kézből tudja, milyen görög szülőkkel élni a modern világban, de távol az „őshazától”. A film alapjául valóban saját viszontagságait vette alapul (például férjét valóban Iannek hívják), ám ezeket igen jó érzékkel kerekítette és gazdagított, hogy a nézők egy igazi humoros és romantikus történetet kapjanak, ahol a műfajok mesterien ötvöződnek, és süt belőle az élet és a vidámság.

Szeretem azokat a történeteket, ahol nincs igazán gonosz karakter, pusztán ellentétes gondolatok és tettek. Itt is pontosan ez a helyzet, hiszen Gus nem akar rosszat a lányának, sőt, mivel ő hiszi, hogy a görög férfinál nincs jobb ezen a világon, hát miért érné be kevesebbel lányának? Gust a színtiszta szeretet vezérli, ugyanakkor konokság is párosul hozzá, de pont ettől lesz igazi személy, valódi és hihető karakter, akit nem lehet nem kedvelni. Maria (Lainie Kazan), Tula anyja pedig a bölcsességek igazi tárháza, aki bár nem iskolázott, állítom, hogy a család legeszesebb tagja, és őt is ugyanaz vezérli, mint férjét, hogy a gyerekeinek jobb életet teremthessen, mint neki volt. Tula nénikéje, Voula (Andrea Martin) pedig elsőre soknak tűnik, ám pont közvetlensége és kendőzetlensége miatt lehet igazán szeretni – bár kicsit undi, ahogy Ian szüleinek beszél a púpjáról, ő pont ezzel jelzi, mennyire közel érzi magához a még alig ismert embereket.

Tula és Ian kapcsolata pedig a romantika csúcsa – végre egy olyan romantikus film, ahol nincs kétely a boldog végre, és valójában nem is kell hozzá – mindkettőjüknek fontos a másik, és bár nem a szerelem indította el Tulát a változás útján, de a neki tetsző férfi adta meg az utolsó lökést, de nem ahhoz, hogy neki megfeleljen, hanem hogy jobb emberré váljon, és végre kitörjön a kényelemből és merjen kockáztatni. A főiskolán ez látszik is, hiszen végre Tula is rájött, a kulturális különbségeket egy „hello, leülhetek ide?” is meg tudja törni, csak mernie kell kérdezni.

És mi a drámai szál a filmben? A rengeteg változás és hatás, ami ezt az aprónak nem nevezhető családot éri, akik bár nehezen, de ráébrednek önmaguk hibájára és belátják, hogy a világ sokkszínű, és nem baj, ha valaki nem görög, mert nem ez határozza meg a jó embert.

A Bazi nagy görög lagzit életében egyszer mindenkinek látnia kell, mert süt belőle az élet, a szeretet, a vidámság, és a család fontossága, mert a gyökerek fontosak, de nem csak ez dönti el, kik vagyunk, és kik lehetünk, mindez rajtunk múlik.

Szerző

Catleen

Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Korábbi cikkek

• Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
• Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
• Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
• IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!