Na, ami az eheti két részből kiderült, azt még Merlin se láthatta előre, nem hogy mi nézők! Készüljetek fel, mert most már tényleg kezd minden értelmet nyerni! Figyelem a cikk nyomokban spoilert tartalmaz! Csak saját felelősséggel!
Ezen a héten nem azért nézünk át két részt is, mert megint elcsúsztam volna, nem, azért, mert a készítők egy nagyon klassz, dupla résszel örvendeztettek meg bennünket, amik maximum egy pontos kapcsoltnak össze, hatalmas bánatunkra, de az első részben is pont elég feldolgozni való akad.
Ott jártunk, hogy az Excalibur végre újra egybeforrt, Arthurt (Liam Garrigan) pedig el akarják kapni a jelen idősíkján, hogy feleljen a hazugságaira, az akció közben Killian (Colin O’Donoghue) kis híján ott hagyja a fogát, ha Emma (Jennifer Morrison) nem mentené meg. Már ez fura, hogy a sötét nőszemély megmenti, legkedvesebb kalózunk is furcsálja és a válaszok nyomába ered, hogy végül kiderítse mi is történt Camelotban, mivel a Sötét Úrnő azt mondta neki, hogy mindent csak érte tesz. Eleinte csak azt gondoljuk, hogy meg szeretné óvni Killiant, mert még mindig ott van benne Emma jó oldala, de amikor elrabolja Zelinat — miután rohamos tempóval világra hozta újszülött kislányát — tudjuk, hogy itt valami nem stimmel. A háttérben pedig valóban Killian, és az ő élete forog kockán, vagyis csak forgott, mert Emma már réges rég megmentette őt Camelotban, a kérdés csak az, hogy milyen áron?
Ha eddig csavarosnak hitted a történetet, akkor most kijelentem, hogy nem láttál semmit! Kezdjük ott, hogy Killian egy őrült. Ezt akkor bizonyítja be, amikor a válaszokért képes levetni magát egy tetőről, mert biztos abban, hogy Emma nem hagyja meghalni. Értem én, hogy a színtiszta szerelem a legerősebb bizalommal kéz a kézben jár, de azért… mondjuk valahol őrült dolognak tartom és csodálom is érte. Ehhez hozzájön a mérhetetlen bátorsága, vakmerősége és a végtelen szerelme Emma iránt. Ez egy olyan hőst mutat be nekünk, aki eddig is hangsúlyos volt, de ezek után. Aztán fény derül mi is történt Camelotba, és abban a pár pillanatban itathatjuk az egereket rendesen, mert nem igaz, hogy Emmának mindig siratnia kell a szerelmét. Aztán megoldja, csak a megoldás nem épp a legmegfelelőbb. maradjunk annyiban, hogy jobb, mintha hagyta volna meghalni Killiant. Vagy mégse, ez majd akkor derül, ki, ha látjuk, mit művel Killian. A tanulság viszont az, hogy ne nézzetek spoileres képeket, mert végül nem sikerült magamnak lelőni a teljesen poént, de legbelül valahol mégiscsak számítottam rá.
A nyolcadik rész címe többféleképp is ráhúzható a szereplőkre. Egyrészt ugye Zelina (Rebecca Mader) és Robin (Sean Maguire) közös kisbabájának születését is láthatjuk. Itt említeném meg a visszatérő Dr. Whale-t (David Anders),az Izombie-ban való szerepe miatt kénytelen volt tejföl szőkére festetni a haját, és ezt nagyon viccesen ecsetelték, de voltaképp kreatívan. A szokásos falhoz csapásos jelenet is megvolt a számára, úgy tűnik mostanság ez a legnagyobb szerep, amit kaphat ebben a sorozatban. Visszatérve a kisbabához: Mind azt gondoltuk, hogy majd a baba kell Emmának, de úgy tűnik Zelinára fáj a foga, akit fel akar áldozni a tervéhez, ami végül is nemes, de Hook nem hagyhatja, hogy valakinek az életét csak úgy kioltsa, ezért megmenti Zelinát. A tetőpont akkor derül ki, maikor Hook nyakon önti Emmát a varázs tintával, ami megdermeszti, így Zelina meg tudja mutatni azt az álomfogót Killiannek, ami a Camelot béli emlékeit rejti, és a végkifejlet drámaiabb, mint hinnénk. Drámai, tragikus, szomorú, és legvégül szép. Komolyan, ahogy a virágos rét közepén fekszik Killian és Emma siratja, az egyik legszebb jelenet, amit mostanában láttam. A helyében pedig én is ezt tettem volna, gondolkodás nélkül, a végsőkig elmenni, azért akit szeretek. Itt pedig azért kicsit visszakapjuk azt az Emmát, akit ismertünk. Mert, ahogy Rumple (Robert Carlyle) mondja, ahhoz, hogy kiderüljön, mit akar Emma, meg kell találni azt, amit jóvá akar tenni.
A kilencedik rész, mint említettem nem folytatja a megkezdett történetszálat. Visszatér Merida (Amy Manson), és két jó régi ismerős is, akiket eddig sokáig hanyagoltunk. Mulan (Jamie Chung) és Ruby (Meghan Ory), akik eddig az Elvarázsolt Erdőben tengették napjaikat, most Meridának segítenek visszaszerezni apja elveszett sisakját, amit az a boszorkány követel vissza tőle, aki egykor a medvévé változtató főzetet adta. Merida megtanulja, hogyan is válhatna igazi vezetővé, hogyan legyen a klánok igazi királynője. Végül sikerül is kivívni a tiszteletüket, hiszen a királyság biztonságáért a koronát is képes lett volna feláldozni. Az útjukba álló két gonosztevő Arthur és Zelina, akik összekötik a két részt. Arthur is azt a sisakot keresi, mely varázserővel bír, ami ráveszi a katonáit, hogy kétségek nélkül vegyék fel a harcot a Zordon ellen, ám végül nem tudja megkaparintani, s az is kiderül róla, hogy ő ölte meg Merida apját, így a rész végén az újdonsült királyné, a rész végén bosszút esküszik ellene.
Mondhatnátok, hogy időhúzás volt ez a rész, hogy legyen idő az előző rész döbbenetes tényeit feldolgozni, de engem ugyanúgy lekötött és meghatott. Merida a szívemhez nőtt, és veszteségét átérezve tudtam beleélni magam a karakterbe, akit nagyon jó látni, ahogy fejlődik. A visszatérő szereplőknek pedig nagyon örültem. Távollétüket jól magyarázták meg, ami teljesen érthető, remélnem nem csak erre a részre térnek vissza. A legmeghatóbb jelenet pedig az volt, amikor egy varázslatnak köszönhetően Merida még utoljára tud beszélni édesapjával. Nagyon tetszett az a rész.
Összefoglalva: A két rész nem kötődik szervesen egymáshoz, de nem lett volna túl jó ötlet még több információt, és csavart a fejünkre zúdítani, így a kitérő szerintem jó taktikának bizonyult. Attól meg előre félek mi lesz kedvenc hősszerelmes kalózunkkal, mert, ahogy Emma, úgy senki sem szeretné holtan látni.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
