A múltkori kétrészes eposz mindkét feléről ódákat zengtem, tettem mindezt nem véletlenül. Ezen a héten is egy meglehetősen jó résszel ajándékoztak meg bennünket az alkotók – ugyan a Sleep No More-ba már bele tudok kötni, az összkép mégis remekre sikeredett. Még az a tippem is bejött, miszerint az új epizód lesz az évad libabőr fakasztója – de még mennyire, te jó ég! Ha a vége egy kicsit másképp alakult volna, akkor ez a rész is megkapta volna tőlem a csillagos ötöst.
A Doktor (Peter Capaldi) és Clara (Jenna Coleman) egy 38. századi űrállomáson kötnek ki, ami a Neptun körül kering, és teljesen kihaltnak tűnik. Amikor megpróbálják feltérképezni a fedélzetet, összefutnak egy négyfős mentőalakulattal, aminek tagjai a legénységet keresik. A Doktorék csatlakoznak a csapathoz és együtt próbálják kideríteni, mi történhetett a hirtelen totálisan elsötétült űrállomáson, és hogy vannak-e túlélők. Hamar kiderül, hogy nincsenek egyedül, ugyanis az éjsötét hajót szép lassan ismeretlen eredetű parazita-szerű szörnyek kezdik elözönleni, akik azonban túlságosan furcsán viselkednek – sőt, a Dokinak az egész sztori valamiért nagyon sántít.
Űrbázisos-parás epizódokat már láthattunk ebben a szezonban, gondoljunk csak az Under The Lake – Before The Flood kettősére. Ez a mostani azonban sokkal másabb volt: végig koromsötét, csak annyi világosság volt, ami arra kellett, hogy lássuk a karaktereket, míg az előbb említett két részben ugye voltak földfelszíni jelenetek. Aztán a Sleep No More-ban az alkotók bedobták az amatőr felvételes megoldást is, ami egy tipikus, ezerszer látott horrorfilmes lépés, de meg volt a hatása: a szereplők szinte folyamatosan farkasszemet néztek velünk, ráadásul a kép pont akkor szakadozott, amikor kellett neki, hogy fokozza az izgalmakat.
Maga a történet is olyan volt, amilyet egy ilyesfajta Doctor Who epizódtól elvárunk: creepy szörnyetegek, pattanásig feszített idegek, körömrágós szcénák, sőt, még a zenei aláfestés is passzolt. Az különösen tetszett, hogy a csapat tényleg csapatként igyekezett kijutni a kutyaszorítóból. Ugyan az is igaz, hogy ha a Dokiék hozzácsapódtak valakikhez, akkor a többi tagot korábban sem tekintették „háttérzenészeknek”, de most valamiért mégis jobban együtt dolgozott mindenki. A lezárás viszont böki a csőrömet: oké, hogy függővég, de a következő epizódnak a trailer alapján semmi köze a mostanihoz, szóval ez akkor most azt jelenti, hogy a Doki és Clara csak úgy meglógott? Ha valóban így van, és nem kapcsolódnak össze rövid időn belül a szálak, akkor nagyon csalódott leszek!
Minden esetre még nem szomorkodom előre, mivel a széria ritkán okoz csalódást. Bármi is történjék, a következő epizód szintén nagyon ígéretesnek történik, úgyhogy unatkozni jövő hét szombaton sem fogunk.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
