Bruce Willisnek már sok próbálkozása volt a sci-fi területén, – és annak peremkerületein –, ám egy kivételével a többi csúfos kudarcnak bizonyult, a Hasonmás pedig nem a kivétel.
2054-ben már odáig fejlődött az emberiség, hogy nem kell kitennie magát közvetlen veszélynek, hiszen az egyén távolról és biztonságosan irányíthat egy robotteste, ami jobban tűri a sérüléseket, ám ha mégis történik vele valami, nos, pótolható. Azonban felbukkan egy újfajta fegyver, ami már nem csak a hasonmás robottestet, hanem annak irányítóját is likvidálja, ez pedig felboríthatja a már kialakult rendet. Ráadásul az egyik áldozat a hasonmás-rendszer kitalálójának fia, így az ügy még nagyobb prioritást kap.
A nyomozást két FBI ügynök, Tom Greer (Bruce Willis), és Jennifer Peters (Radha Mitchell) vezeti, ők azonban olyan szövevényes összeesküvésre bukkannak a hasonmások ellen, amire nem számítottak. Greer ráadásul el is veszíti robot énjét, így önmaga ered a gyilkosok nyomába, ez pedig teljesen új helyzetet teremt a nyomozó és környezet számára is, miközben Greer múltjából felbukkannak olyan emlékfoszlányok, amik hátráltatják a férfit munkájában.
A Hasonmás egy krimibe oltott dráma, ami csak nyomokban tartalmaz tudományt vagy fantasztikumot, így kissé erős túlzás sci-finek nevezni. A mozi egyik legnagyobb hibája pont ez, hogy egy kicsit mindenbe belefog, de semmit sem vesz komolyan, így az egész egy „búskomor Bruce Willis ismét nyomoz” filmmé válik, annak viszont gyenge, nagyon gyenge. A főszereplő hozta a szokásos formáját, a szerep nem jelentett számára túl nagy kihívást, és nem is igazán próbálkozott, hogy valami művészi értéket vigyen bele – avagy előre a gázsiért program.
A színészek kizárólag akkor erőltették meg magukat, mikor a robot énjükként szerepeltek, és ezek a jelenetek egyszerre bravúrosak és félelmetesre sikeredtek, talán Rosamund Pike, aki Greer volt feleségét játszotta volt az, aki mindkét énjében képes volt maradandót alkotni – de ez nem csoda, hiszen Pike mindig zseniális.
Már sokan eljátszottak a gondolattal (Sheldon Cooper a The Big Bang Theoryból nem is egyszer), hogy milyen lenne a világ, ha a napközbeni veszélyt minimálisra csökkentenénk, és amúgy igen sérülékeny fizikai testünk kellemes és biztonságos otthonában pihenhetne: semmi megterhelés, semmi trauma. Ugyanakkor ebben a világban pont a fizikai kontaktus, a valódi jelenlét szűnne meg, és válna a bolygónk egy sokkal ridegebb és érzéketlenebb hellyé. A két oldal összeütköztetése ugyan helyet kapott a filmben, ám olyan harmatgyenge minőségben, hogy azért minden jóérzésű sci-fis sűrű elnézések közepette elszégyellné magát, majd bűntudatában ismét elolvasná Asimov összes Robotikáját.
A filmbeli nagy összeesküvés rejtélyét elég gyorsan összelehetett tenni, és kissé zavaróan lassan állt össze a kép az FBI-osoknak. Ebbe pedig a Greer múltjából felvillanó családi dráma csak még inkább belerondított, és ahelyett, hogy megkedveltette volna velem a karaktert (vagy legalább szánalmat éreztem volna), inkább megutáltatta annak szenvtelen viselkedésével.
A Hasonmás ismételten egy kihagyott ziccer, amiért nagy kár, és most nem csak az elvakult sci-fis, hanem a puszta néző beszél belőlem – hiányolom Bruce Willistől azokat a munkákat, amikbe szívét-lelkét beleadja!
Szerző

-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!