Múltkor két részt vizsgáltam meg egyszerre, mostantól azonban visszatérek a régi, „minden héten egy epizód”-sémára. Most szerdán egy rendkívül eseménydús részt láthattunk az Our Little World személyében, amiben ugyan az akció dominált, mégsem arra figyeltünk, hanem sokkal inkább arra, hogyan bontakozik ki a cselekmény. Ismét ideillő az örökérvényű mondat: Winchesteréknek nem áll jól a szénájuk, na, de lássuk, hogy ezúttal miért is nem.
Amara (Samantha Isler) tovább garázdálkodik az utcákon és eszi a lelkeket, ezzel kihúzva a gyufát Crowleynál (Mark Sheppard), aki egész egyszerűen bezárja a még egy tinilány testében parádézó, ám egyre csak erősödő lényt. Sam (Jared Padalecki) és Dean (Jensen Ackles) kiderítik, hogy Crowley épp a Földön tartózkodik, és azt is megtudják, hogy Amara nála van, így kieszelnek egy tervet arra, hogyan lehetne rájuk rontani, és legalább megpróbálni eltenni Amarát láb alól. Eközben Castiel (Misha Collins) látszólag visszatér régi önmagához, és mivel segíteni akar a srácoknak, ezért ő is megpróbál minél több információt szerezni a Sötétségről. Ki másnál tenné mindezt, ha nem a teljesen emberré lett Metatronnál (Curtis Armstrong), aki legutóbbi találkozásuk óta amatőr baleseti riporterként keresi a kenyerét.
Tudom, leírva nagyon bugyutának tűnik ez a sztori, és valóban ökörség volt Deanék részéről kettesben letámadni Crowleyt és bandáját, hiszen a Pokol királya egymaga simán el tudná intézni kettejüket. Ez a próbálkozás igazából helyzetfelmérésnek volt nagyon jó, na, meg arra, hogy többet tudjunk meg Dean és Amara kapcsolatáról – az eddig is világos volt, hogy szoros kapocs köti őket össze, de most már legalább egy kis magyarázatot is kaptunk, sőt, mi több, láttuk, mindez hogyan működik. A vadász és Amara párbeszéde a pokoli lakosztályon egy meglehetősen részletes képet fest a lány természetéről, gondolkodásmódjáról és szándékairól, mindezek pedig néhol igencsak meglepőek – kíváncsi vagyok, hogyan fognak ezek változni a cselekmény előrehaladtával.
Aztán úgy tűnik, imáim végre Casszel kapcsolatban is meghallgatásra kerültek, hiszen az angyal végre bekeményített, és ugyanúgy tudott a mostani epizódban is egyszerre badass és hihetetlenül cuki lenni. Igen, ez az a Castiel, akit annyira lehet szeretni, csak tartsák is meg őt az alkotók. Az már csak hab volt a tortán, hogy Cas most aztán tényleg nem hagyta, hogy Metatron manipulálja őt, ráadásul még péppé is verte – én meg alig győztem szurkolni neki. Sam-fronton is zajlanak az események, ugyanis a fiatalabbik Winchesternek egy ideje látomásai vannak, amiket egészen eddig nem nagyon lehetett értelmezni, most viszont már tudjuk mire utalnak – ez egy olyan történetszál, ami ugyan az ötletet tekintve remek, de mégsem vagyok biztos abban, hogy felkészültem én arra a lelki megpróbáltatásra, amit magával fog hozni.
Az Odaát továbbra is hozza a jó formáját az évadban, hat epizód után semmi panaszom nem lehet a szériára. Az meg még eldől, hogy mikor kell majd hozni a zsebkendőt meg a plüssmacit.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
