Avagy ha adunk a nézőknek valami nagyon menőt, akkor talán elfelejtik, hogy minden egyébbel hatalmas gáz van.
Castle-höz nem várt – és nem túl szívesen látott – látogató érkezik: Ethan Slaughter (Adam Baldwin), a nem túl etikus és nem túl biztonságos módszeriről elhíresült nyomozó, akivel Castle-nek egyszer már meggyűlt a baja. Az egykori drogügyes most rablásokban utazik, és egy igencsak fontos esetben kéri Castle segítségét: betörtek a város egyik legszínvonalasabb biztonsági rendszerével rendelkező felhőkarcolójába, ahonnan elvittek egy új, mobiltelefonokba szánt mikrocsipet, amiért a károsult cég versenytársai jó sokat fizetnének. Slaughter ráveszi Ricket, hogy dolgozzon vele az ügyön, ám az rögtön tovább bonyolódik: a két pasi ugyanis elmegy, hogy felkeresse Slaughter egy ismerősét, aki infókkal szolgálhat az ügyben, csakhogy a férfit időközben megölték, halála ügyében pedig Ryan és Espo nyomoz. És ha ez még nem lenne elég, az informátor nyakába szúrt késen Slaughter ujjlenyomatai találhatók… Innentől kezdve pedig a fő cél nem az lesz, hogy elkapják a betörőt, hanem hogy tisztára mossák Slaughter nevét, Ryannel és Espositóval a nyomukban.
Had kezdjem ott, hogy imádom Nathan Filliont és imádom Adam Baldwint, kettejüket együtt meg pláne (Firefly forever), és most is nagyszerűek voltak együtt. Melegséggel tölti el a szívemet, ha arra gondolok, mit összebaromkodhattak ezek ketten a forgatáson, és a kettejük dinamikája a képernyőn is remek volt, jó sok adok-kapokkal, és a hatalmi helyzet átbillenésével – hiszen a negyedik évadban Slaughter tett szívességet Castle-nek, most pedig fordítva, megváltoztatva egy kicsit a ritmust, valamint ezzel egy időben leheletnyit felelevenítve Mal és Jayne kapcsolatát.
A humor is remekül működött, főleg a helyzetkomikum terén – Castle még mindig tart Slaughtertől, és emiatt sokszor kifejezetten nevetségesen viselkedik, emellett pedig félelme Alexisre és Marthára is kihat, akik meg ennek hatására átmennek védelmező anyatigrisbe. A helyzet pedig még csak tovább fokozódik, mikor Castle megpróbálja kicsit megzabolázni Slaughtert. A tényleges helyzetkomikum mellett még valami nagyon jól működött humorszinten: bepillantást nyerhettünk Slaughter magánéletébe, ami erős kontrasztot mutat professzionális énjével (avagy Slaughter musicalszínésznek tanult, például), kifejezetten vicces hatást keltve. Ennek a két dolognak köszönhetően – főleg, hogy a keverékbe még bekerült Ryan és Espo is – számos nagyon emlékezetes pillanat volt az epizódban.
De a viccet félretéve magát Slaughter jellemét is sikerült gyönyörűen elmélyíteni – bepillanthattunk a felszínen uralkodó, erőszakos és kegyetlen álca alá, és láthattuk, hogy Slaughternek bizony érző szíve van, tud szeretni, belátja a hibáit, bán dolgokat, és hajlandó arra, hogy fejlődjön és jobb ember legyen. Szóval gyönyörűen árnyalták a karaktert, olyan szinten, hogy nem csak simán vissza lehetne hozni gyakrabban visszatérő karakterként, de, amondó vagyok, akár még egy spin-offot is elbírna a vállán.
Ami a sztorit illeti, az nem nyűgözött le annyira – jó volt, behoztak nagyon megható és elgondolkodtató szálakat, és volt feszültség is, de ahogy írtam ennek a cikknek a bevezetőjét, igencsak meg kellett dolgoztatnom az agyamat azt illetően, hogy Slaughter eredetileg miért is kereste fel Ricket. A tényleges sztori kicsit elveszik a karakterek és a humor közt, és a háttérbe süpped – amivel tulajdonképpen akkora probléma nincs is, mivel Castle és Slaughter meg lazán elviszi a hátán az epizódot.
Viszont most jön az, amiért haragszom, és amit kicsit „parasztvakításnak” éreztem: Kate fel sem tűnt az epizódban, és bár Slaughter osztotta – az amúgy jó – párkapcsolati tanácsait, végig olyan érzésem volt, mintha az írók szánt szándékkal el akarták volna vonni a nézők figyelmét arról az elefánt méretű problémáról, ami miatt rohamosan esik a sorozat nézettsége – vagyis arról, hogy Castle és Beckett kapcsolata válságban. Tehát visszahozták Slaughter és vele együtt Adam Baldwint, és hagyták, hogy ez a két pasi szórakozzon egy sort, létrehozva egy nagyon kellemes kis filter epizódot – de ettől a probléma még ott van! Ettől a rajongók nem fognak lenyugodni, nem fognak megbocsátani, és a nézettség sem fog hosszútávon emelkedni.
És tudjátok, mi a legszörnyűbb az egészben? Mindössze annyival rendbe lehetne hozni az egészet, hogy Kate mindent bevall Castle-nek, és onnantól kezdve együtt nyomoznak az ügyben. Ennyi, és máris mindenki lenyugodna.
Szóval, Adam, köszönöm, hogy ismét meglátogattál minket és emelted a sorozat fényét, de könyörgöm, visszatérhetnénk a régi, csipkelődős-szerelmes dinamikához, ami nézők millióinak ragadta meg a szívét, és szegezte őket minden hétfő este a tévé elé?
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
