Míg a sorozat leginkább negatív értelemben hagyott bennem nyomokat – tisztelet a kivételnek –, ellenben, rögvest kutatni kezdtem a mangája után, amikor kiderült, hogy a kedvenc itteni karakterem, Arima főszereplésével lesz egy OVA, ami a Tokyo Ghoul: Jack névre fog hallgatni. Kissé váratott magára ez a nem sokkal több, mint fél órás kis szösszenet, de annál jobban tetszett.
Az OVA története visszavezet minket Arima, valamint az akkor még egyszerű gimnazisták életét élő Taishi Fura furcsa barátságára, és „partnerségére”. Ugyanis a körzetben egy töklámpát viselő (innen ered a Jack név) ghoul tizedeli a népséget, és az áldozatai között ott van sajnos Fura egyik barátja is. Ezek után már le se lehet vakarni a srácot Arimáról, valamint egy másik ghoul támadását túlélő fiatal lány, Minami is becsatlakozik a gimis ghoulvadászok közé, hogy elkapják Lanternt.
Az első gondolatom az volt az OVA végén, hogy ez messze több dologgal megtudott fogni, mint a két évadnyi sorozat – ami azért nagy szó. Egyrészt ott van a fiatal Arima, aki már itt is kellően érzékelten és faarcú volt szinte mindig, de most itt kettő szónál azért bőven többet beszélt, sőt mosolygott is. Már csak az az egy kérdésem van vele kapcsolatban, hogy valami furcsa kattanása miatt hidrogénezte a haját fehérre, vagy valami rohadt nagy trauma érte, és amiatt lett-e hófehérke? Mellett ott van a még delikvensként viselkedő Fura, aki eleinte a ghoulok létezésében sem hisz, később pedig már elszántan próbálja eltűntetni őket.
Még Lantern motivációjában sem találtam komolyabb kivetnivalót: ugye, ő valójában mindig is emberként akart élni, és emiatt dolgozott is keményen, de mellette olyan szintű gyűlölettel viseltetett az olyan emberek iránt, akik az ő szemszögéből nem értékelték a „normális élet áldását”, hogy azokat kegyetlenül lemészárolta. Ez a kettősség jellemző néhány ghoulra, de erre Fura azt válaszolta neki, hogy az ne merje embernek nevezni magát, aki csak úgy elveszi mások életét. A végén persze le tudjuk vonni azt a következtetést, hogy mindkét oldalnak igaza van – de nem is. Mindkettő kijelentésben ott van a hiba, és nincsen igazán érdemi győztese senkinek ebben a vitában.
A látvány és harcok még mindig remekek, a zene sem okozott csalódást, és a szinkronosok is kitettek magukért. A megjelenő ghoulok, Lantern kivételével nem nyomnak sokat a latba történet szempontjából, de hát Arimáéknak is kell némi beaprítanivaló a nagy fogás előtt.
Aki szereti a Tokyo Ghoult, az már tuti látta, aki meg hozzám hasonlóan ódzkodik a sorozattól, még annak is azt tudom mondani, hogy nézze meg ezt az OVA-t. Jó a története, pörgős, valamint Kanekinek se híre se hamva.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback