A negyedik film után egy eléggé furcsa nyitással, pontosabban időugrással nyitott az ötödik film, a Legenda Újjászületik, és bár ez sem egy remekül kivitelezett mű, mégis volt benne valami, ami egy kicsit – de tényleg csak egy kicsit – érdekesebbé tudta tenni elődjénél.
Nos, mint azt fentebb említettem, a Legenda Újjászületik kis középkori kikacsingatással kezd, egy várban, ahol finoman szólva is tömeges öngyilkosság szemtanúi lehetünk. A vár ura és rokonsága egy nagyobb jó érdekében adták az életüket, de mint kiderül – fölöslegesen. Ötszáz évvel később eme vár falai közé érkezik kilenc vendég (csak úgy megemlítem, hogy kicsiny hazánkban játszódik a film), házigazdájuk meg két szolga kíséretében pedig szépen be is járják az elhagyatott helyet. Később furcsa gyilkosságok rázzák meg a közösséget, és akkor a gróf felfedi, hogy miért kell nekik itt lenniük: a film elején mondják, hogy egy kisbaba túlélte a mészárlást, és hogy a jelenlévők közül mindenki az ő leszármazottja. Ez még nem is lenne gond – csakhogy az egyikük örökölte a vérfarkasságot, és nem tudni ki az.
Ez a film iskolapéldája a farkas bárányok között (szó szerint) játéknak, ahol a leendő áldozatoknak meg kell lelniük maguk között a gyilkost, mielőtt az végez velük. Ilyenkor persze nincs idő a józan gondolkodásra megy az egymásra mutogatás, a mérgezett egérre jellemző futkorászás, és persze a kötelező széthúzás. Mondanám, hogy ez okés, mert hát mégiscsak egy horrorfilmről van szó, de totálisan nem! Nincsen szinte semmi magyarázat arról, hogy pontosan miért van ez az „átok” a családon. Nem lehet semmilyen eszközzel kimutatni, hogy ki is az, aki képes emberevő, két lábon járó démonná változni. És a legzavaróbb: miért zárják el magukat a világtól, minden segítség és menekülő út nélkül? És így, minden logikus és használható dolog nélkül próbálta a gróf elkapni – nem tudok hova tapsolni.
De itt még nem állt meg a lavina: még ha egy film eleve rossz alapokból építkezik, akkor is még van egy mentőöve általában, és ezek a karakterek. Na, itt a szereplők annyira semmilyen jellem és cselekvésrepertoárral rendelkeznek, hogy még a nevüket sem tudtam megjegyezni, és még a vásznon is képes vagyok keverni őket. Ez alól kivételt képez a gróf, aki totál inkompetens (ennek ellenére fel lehet ismerni) és persze maga a gonosz ordas, akinek valós személyét az élesebben gondolkodó nézők már a mészárlás tízedik percében ki tudnak találni. Az annyira nem szemfüleseknek egy jó tanács: nézzék meg, hogy általában ki hiányzik a bandából.
Mégis azt mondtam erre a filmre, hogy egy fokkal érdekesebb, mint a Vérfarkasklán: jah, a vége miatt. Bár tudtam, hogy ki a farkas, reméltem, hogy a minimális túlélőknek is le fog ez esni, de nem, és az utolsó jeleneten, amikor az ordas koma szemébe süt a telihold, na, akkor kapott el a röhögőgörcs.
Egy icipici dologban jobb, mint az elődje, de a Legenda Újjászületik megnézését még így is, csak saját felelősségre tudom ajánlani.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
