Kedvelem a horrorfilmeket (na, persze nem annyira, mint Ixi vagy Hanama), és szeretem, ha elővesznek egy régi darabot, és újra gondolják, modernebb környezetbe helyezik, ám ezzel az alkotók nagyrészt mellélőnek. Sajnos a Rémálom az Elm utcában is így járt, pedig Wes Craven klasszikus horrorja többet érdemelt volna.
Egy furcsa öngyilkosság foglalkoztatja Nancyt (Rooney Mara) és Krisst (Katie Cassidy), korábban a szemük előtt lett öngyilkos barátjuk, Dean Russel (Kellan Lutz). Ám a hab a tortán, hogy álmaikban egy csíkos pulóveres, megégett arcú férfi kísérti őket, aki számukra ismeretlen okból őket hibáztatja egy múltbéli sérelemért. Az álmok összefüggnek, és a középiskolai diákjainak lassan felrémlik valami egy titokzatos alakról, kinek emlékét szüleik és ők maguk is megpróbálták elnyomni. Azonban az igaság a felszínre kerül, miközben a Híres Freddy Krueger (Jackie Earle Haley) vígan szedi áldozatait az álmokon át. De vajon mit tehet egy ember, ha nem hunyhatja le többé a szemét?
Az alapkoncepciót ugyan meghagyták az alkotók, ám ezenkívül minden mást megvariáltak, és ez bevallom nekem nagyon nem volt ínyemre. A korábban a hentelésről és egy pszichopata gyilkolásairól szóló történetből miért kell egy ál-drámát kreálni, horror elemekkel, az számomra rejtély, ám nem csak nekem, hanem mind a kritikusoknak, mind a nézőknek zavaró volt a 2010-es újragondolás.
Az ikonikus gyilkos, Freddy Kruger alig kapott szerepet, ellenben a tinik rengeteget, akik szokásukhoz híven rendkívül ostobán viselkedtek. Az ijesztőnek szánt elemek, pedig inkább voltak laposak és csak simán undorítóak, mint sem félelmetesek, és ez nagyon gyorsan lapossá tette a mozit, az alkotók szó szerint elérték az unalomnak azon határát, ahonnan már nem volt visszaút. Hiába osztották Nancy szerepét ezúttal az igen tehetséges Rooney Marára, a színésznő nem tudott kiteljesedni a neki szánt szerepben, és ehhez bőven hozzájárult annak minden sablonossága és skiccszerűsége.
Korábban elhangzott egy mondás, mely szerint nincsen jó Rémálom az Elm utcában film Robert Englund nélkül – azt ugyan megkérdőjelezem, hogy Az álomgyerek jó alkotás lett volna, de azt biztosan állíthatom, hogy a 2010-es remake pocsék lett. Valami nagyon elveszett ebben a klasszikus horrorban, talán az álmok félelmetessége, a szereplők lelki ereje, vagy csak a régi, jó öreg szarkasztikus Freddy Krueger.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
