Ahogy telik az idő, úgy száguldunk a Monster High évadaival is. Nagyjából a negyedik az, ahol végre nem csak némi összefüggés jelenik meg, de azt hiszem, ez az egyik legszórakoztatóbb évad a széria történetében – persze az is lehet, hogy csak az én kedvencem.
A kis csipet-csapatot már elég jól megismerhettük az elmúlt három évben, így egészen új karakterekkel gazdagodtunk ezúttal. Az én szívem csücske Catty Noir lett közülük, a tinisztár, aki a sok hajcihő után végre egy kis nyugalomra vágyna és a Monste High-ba menekül a paparazzók elől, hogy normális kamaszkora lehessen. A számításai azonban első körben nem jönnek be és a diákok pontosan ugyanúgy koslatnak utána, mint a szenzációra éhes újságírók.
Ha valakinek Catty nem elég, akkor itt van még Jane Boolittle is, a meglehetősen visszahúzódó dzsungellakó. Hasonlóan Frankie-hez, kicsit nehezen illeszkedik be elsőre, azonban ő egész más módszerrel próbálja a helyes utat keresgélni. Jane ugyanis fél a többi diáktól, a házi kedvenceikkel sokkal jobban szót ért, így hosszú ideig a pincében bujkált, azonban kis barátai unszolására végül beadja a derekát és kimerészkedik rejtekéből.
Ha valakinek ez még nem elég, az végigizgulhat egy újabb bájos szerelmi szálat, ám ezúttal egy kicsit háttérbe szoruló szereplőkkel. Ez azonban nem jelenti, hogy ez ne lenne izgalmas – Iris, a küklopsz ugyanis kiszúrt magának egy fiút, ám nem tudja, hogy miként is fogjon hozzá, mivel kiszemeltje meglehetősen különbözik tőle. Szerencsére Draculaura eléggé járatos a szívügyekben, így a lány nem marad magára a problémájával.
Persze közben szalad az év is tovább és lassan elérkezik a félév, ami két dolgot jelent: ünnepeket és új félévet. Előbbi örömet, utóbbi pedig új lehetőségeket rejteget. Ráadásul a készítők voltak olyan aranyosak, hogy az új tanulókkal együtt vezettek körbe minket a suliban, és hamar egy új fiú is megjelenik, aki egy kicsit felkavarja az állóvizet.
Fontos még megjegyezni, hogy a rajzolás is kapott egy kis felújítást, sokkal szebb lett a kidolgozás, és a minőség is ugrott egyet felfelé. Ez már csak azért is lényeges, mert hiába aprólékos a rajzolás, ha mindez nem a megfelelő minőségben kerül elénk. Ez a karakterek terén is nagyobb szabadságot ad, és ez meg is figyelhető az újabbnál újabb szereplőkön, akik immáron sokkal részletgazdagabbak és színesebbek.
Azért azt fel kell hoznom negatívumként, hogy a főcímdalt leszámítva a dalok az esetek kilencven százalékában borzalmasak. Eleve a minőségük is hagy maga után nem kevés kívánnivalót, de általában énekelni is elfelejtenek ott, ahol kéne. Elhiszem, hogy nem operaénekes az összes szinkronszínész, de ez konkrétan borzasztó – pedig a gimisek életében elég fontos tényező a zene.
Az én szívemnek nagyon kedves évad volt ez, pörgött az élet ezerrel és az eseményeket nagyon jól sikerült felépíteni – mindezt ráadásul szépen kivitelezve. Sok buli, sok sportesemény, új diákok. Mégis mit kérhetnék még?
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk
