Hihetetlen érzés látni meseszereplőket, akik meg elevenednek a vásznon. Merida történetét mindannyian láthattuk pár éve animációs kivitelben, ám most itt az idő, hogy megismerjük a folytatást, ez alkalommal már hús-vér formában.
Tovább folytatódik az ugrálás az idősíkok között, ám a mostani részben a bátor Meridán (Amy Manson) van a hangsúly. Szemtanúi lehetünk annak, hogyan is győzi le félelmét, hogyan tesz szert egy új barátra, illetve, hogyan szerzi vissza királyságát és menti meg kisöccseit a halál torkából. A jelen időfolyamában viszont cseppet sem rózsás a helyzet. Belle (Emilie de Ravin) ugyan rálel Rumple-re (Robert Carlyle) azonban ő a szokásosnál is jobban fél Emmától (Jennifer Morrison) és Meridától, akik az életére törnek, hogy hősiességet tuszkolva belé, kihúzassák vele az Excaliburt a kőből. A félelmetes az, hogy sikerül nekik, és a rész végén egy olyan hős lép színre, melyet eddig még nem láttunk.
Mint említettem, imádom, amikor életre kelnek a kedvenc mesehőseim. Ahogyan azt a negyedik évadban a Frozen szereplőivel is tették, úgy most Merida történetének hősei is színre lépnek, ha csak egy két mondat erejéig. Azt hiszem ez ennek a sorozatnak a titka, mert megunhatatlan az érzés, amint a színészek életre keltik őket. Hogy a külsejüket megőrizve elénk lépnek, és jóformán tényleg létezővé vállnak. Merida valóban bátor, ám nem valami egyszerűen rendezi az ügyeit. Elrabolva Belle-t ráveszi, hogy segítsen neki visszaszerezni az öccseit mágiával, ám Belle megmutatja neki, hogy a legegyszerűbb út, ha nem fordul segítségért a varázslathoz, hanem önmagát adva, igazi, bátor, erős királynőként áll a klánok elé, akik végül ellentmondás nélkül fejet hajtanak előtte.
A jelenben viszont kénytelen mágiát használni, hogy Rumple-ből az váljon aki, és ahogy öreg csínytevőnk mondta a fekete hattyúnak, a legnagyobb hiba, amit elkövethetett, hogy belőle hőst csinált. Tudom, tudom láttunk már ilyet, sőt, láttuk már Rumple-t fényes páncélú lovagként, de olyat még nem, hogy valódi hőssé vált volna, olyanná, akik eddig ellene harcoltak. Mérhetetlenül izgalmas, és hátborzongató egyszerre, ahogy a jó és a gonosz kéz a kézben táncol egymással, és csak a jó ég tudja, ki kerül ki győztesen. De ne feledjük el, ez tündérmese!
Akad egy harmadik frontvonal is az e heti részben, az pedig nem más, mint Regináék, és Arthur (Liam Garrigan) ügyködése, ugyanis Regina (Lana Parrilla) kifundálta, hogy csak az képes Merlinnel (Elliot Knight) beszélni, akit kiválasztott, így Arthuron a sor, hogy ezt megtegye. Ám ő csellel azt hazudja a többieknek, hogy a varázslat nem jött létre. Azonban Arturt leleplezve, Henry (Jared Gilmore)— aki az író —képes egy kommunikációs csatornát létrehozni a varázslóval, aki egyetlen megmentőjüknek egy Nimue nevű embert nevez meg. Mondanom sem kell, hogy mindenki csak pislog, hogy vajon ki lehet az. Annyi pedig bizonyos, hogy ezek után Arthur nem élvezi majd a felhőtlen bizalmukat. Camelotban és Storybrooke-ban is kiderült végre, hogy az egyik legnagyobb csirkefogó a kapzsi király.
Lassan de biztosan valamiféle célegyenes felé haladunk, mivel Nimue neve egy igen nagy előrelépés, ám a titkoknak és fejtörőknek korán sincs vége, a netet behálózó pletykák miatt pedig még inkább csak tűkön ül az ember, hogy mi lesz igaz, és mi nem.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
