Már jó pár évad óta panaszkodom a sorozatra, és most ár csak a megszokás okán nézem, és bár akadnak jó és ügyes epizódok is, manapság már nem érezni azt a borzongást az epizódok alatt, ahogy maguk a bűnesetek sem túl logikusak. A tizedik évadban a csatorna beleszőtt egy backdoor pilotot is, ami nem tűnik rossznak, de igazán jónak sem.
Alex Blake (Jeanne Tripplehorn) ügynök kilépés nem érte váratlanul a csapatot vagy Hotch-ot (Thomas Gibson), így egy olyan kollégát választottak a helyére, akivel már dolgoztak együtt korábban. Kate Callahan (Jennifer Lowe Hewitt) ügynök a pedofilokat kézre kerítő részlegen dolgozott korábban, jól ért a munkájához, elhivatott és okos. A korábbi közös múlt okán gyorsan beilleszkedik a csoportba, és hasznos tagja lesz a viselkedéselemző egységnek. Az erősítés pedig kell is, hiszen a csapat most már nem csak sorozatgyilkosokkal foglalkozik, hanem bármilyen különleges gyilkossági vagy elrablási esettel is.
Még mindig Garcia (Kirsten Vangsness) válogatja az ügyeket, azonban hála analitikus látásmódjának könnyen kiszúrja az összefüggéseket, és így nem csak, mint számítógépes szakértő van segítségére a csapatnak. Kate pedig az áldozatok szemszögéből képes jól megvizsgálni az eseteket, illetve olyan megérzései vannak, ami a többieknek nincsen, és mint anya, ez jobban is szíven üti. Rossi (Joe Mantegna) számára most nem a munka jelent kihívást, hanem a család, míg Morgan (Shemar Moore) azon dolgozik, hogy neki is kiegyensúlyozott magánélete legyen, J. J. (A. J. Cook) pedig még mindig küzd múltja árnyával.
Mikor beharangozták, hogy Jennifer Lowe Hewitt lesz az új csapat tag, azt hittem vele lesz a legtöbb bajom a tízedik évadban, nos, tévedtem, ugyanis ő volt az egyetlen üde színfolt a sorozat nagyon is megkopott tablóján. Az hogy már nem csak sorozatgyilkosokkal foglalkoznak egy korrekt és szükséges váltás volt az alkotók részéről, viszont a logikátlanság már nem. Az esetek nagy részében a megoldáshoz vezető úton olyan dolgokat vettek észre az egység tagjai, amiket nem vehettek volna észre. Például egy holttesten talált csótány – aki nem mellesleg egy kuka mellett, egy lepukkant sikátorban feküdt –, vezetett el az elkövetőhöz, és most itt nem a bizonyíték apróságán múlik a dolog, hanem egy mezei csótány egy ilyen környezetben bárhogy odakerülhetett volna, Reed (Matthew Gray Gabler) mégis komoly következtetéseket vont le a gyilkos munkájáról és hobbijáról.
A megpendített személyes szálaknak túl rövid kifutási időt adtak, így J. J. agóniája és drámája nagyjából tíz perc alatt letudódott, miközben Rossi nagy találkozása semmilyen érzelmi vonulattal nem szolgált senki számára. Ráadásul úgy tűnik, már maguk a színészek is kicsit unják szerepüket, és érzik a nem megfelelő irányt, mivel az egész stáb gyengén teljesített, és például Thomas Gibsonon már az unalom jelei mutatkoztak.
A Gyilkos elmék szó szerint kifújt, ám valamiért ezt sem az alkotók, sem a csatorna nem hajlandó tudomásul venni, és ahelyett, hogy szépen elengednék a kezét, továbberőltetik. Én mindenképpen nézem, amíg le nem lövik, de a korábbi évadokhoz képest a mostaniakat biztosan nem fogom újra elővenni és megnézni, vagy éppen idézni.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!