Nem szoktam azt megbánni, ha animációs filmre ülök be a moziban, és most sem okozott csalódást nekem gyerekkorom egyik kedvenc meséjének át és továbbdolgozása, a Kis Herceg. A film elején bizakodtam, a felénél meg eltört a mécses és könnyek között kutattam zsepiért, amivel meg persze – gyerekfilm lévén – nem készültem be.
Mint ahogy fentebb említettem, ez a film egy eléggé át, de még inkább továbbgondolása Exupéry legendás művének. A film egy szabályos, kimért világban játszódik, ahol a kreativitás mellékes, és csak az számít, hogy amit tudsz, az mennyire hasznos. Ebben a világban éli mindennapjait egy kislány, akinek workaholic anyja – egy sikertelen iskolai bemutatkozás után – szó szerint betáblázza (percre pontosan), ám a szomszédságban lakó, a helyiek szerint kattant öregúr (mi csak Pilótaként ismerjük meg) elküldi a kislánynak, a Kis Herceg történetének első lapját. A kis szomszéd eleinte nem törődik vele, később azonban már valósággal issza a történetet. Végül, amikor a Pilóta beteg lesz, elindul a Kis Hercegért, hogy az segítsen neki – de akkor azzal kell szembesülnie, hogy a Kis Herceg annyira már nem is kicsi.
Már az első pillanattól fogva lehetett sejteni, hogy ennek a filmnek sírás lesz a vége, a kérdés csak az volt, hogy ez melyik jelenetben következik majd be – azokból meg volt lehetőség dögivel. Egyrészt volt a családi dráma (anya dolgozik, apát nem is látni a filmben), másrészről a Pilóta utolsó útja, amiről minden felnőtt tudta, hogy ez bizony a halál, és az ebből kifolyó érzelmek, végül pedig a Kis Herceg sorsa a nagyok világában. Lehetett válogatni, én a másodiknál bőgtem el, de istenesen magam.
A film remekül adagolta azt a tengernyi érzelmet, amit beleszuszakoltak: volt humor, sok-sok dráma, egy kevés akció, de mindenből sütött az, hogy az alkotók mindent szívvel-lélekkel beleadtak a filmbe. A legaranyosabb és központi eleme a filmnek persze a Kislány, aki egyszerre felnőtteket megszégyenítően okos, másrészről meg gyermekien naiv. Képes olyan matekképletek felrajzolni és megoldani, amibe nem kevés embernek beletörne a bicskája, közben meg nem érti a mesék lényegét – hanem az értelmüket keresi. Vele szemben ott a pilóta, aki hajlott kora ellenére nem felejtett el semmit, és a szívében ugyanúgy megmaradt gyereknek. Mert, ahogyan azt ki is mondja a filmben: „nem a felnőtté válás a gond, hanem a felejtés.”
Harmadik tagunk persze a Kis Herceg, aki ugye az eredeti mese hőse. Na, itt kapunk egy kicsit a régiből, és többet az újból. Elkerülve a nagyon nagy spoilereket, csak annyit mondanék, hogy a Kis Herceg is a végjáték felé teljesen kifordul önmagából, aztán végül megleli a régi énjét – még ha túl későn is.
A film kezdetén még nem tudom mit várjak el egy olyan filmtől, ami gyerekmese, de a dolgok legnagyobb részét ellenben a felnőttek képesek megérteni. A végén is ugyanezt tapasztaltam: a gyerekek élvezték, mert mozgó rókaplüss meg nagy repülések, a felnőttek meg kivörösödött szemmel szipogva hagyták el a mozi termet. Nem azt mondom, hogy a kölyköknek nem jelentett semmit a film, csak ők még nem tudták úgy feldolgozni és befogadni azt, amit idősebb társaik.
Nagyon tudom ajánlani a Kis Herceget: a kisebb korosztály jót fog rajta szórakozni, a szülők meg fizessenek előre egy százas csomag papírzsepire.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback