Thriller az Antarktiszon? Nos, nekem ezzel a két szóval eladták a filmet, ám amennyire felkeltette az érdeklődésemet, annyira nagy csalódás volt maga a mozi. sosem jó jel, ha a stúdiók hosszú ideig dobozba zárva tartanak egy kópiát.
Carrie Stetko rendőrbíró (Kate Beckinsale) az Antarktisz első és egyetlen rendfenntartója, m ő egymagában is pontosan elég erre a feladatra, hiszen a tudósokból álló csapattal nem igazán történik semmi különleges. Vagyis így volt ez addig, míg el nem tűnik egy amerikai geológus, majd meg nem találják holttestét, kint a jégmezőn, és az áldozat biztosan nem magától sétált oda átlagos ruhában, a fog vacogtató hidegben. Carrie-nek segítsége akad a nyomozásban, Robert Pryce különleges ügynök (Gabriel Macht) személyében, akiről hamar kiderül, hogy rejteget valamit a rendőrbíró elől, azonban ezzel nem ő az egyetlen. Carrie is múltja elől menekült erre a kietlen vidékre, ahol nemsokára fél évre sötét lesz, így nemcsak egy gyilkost kell megtalálnia, hanem az idő szűkössége miatt minden erejét és tudását latba kell vetni, hogy rájöjjön, mi a köti össze egy lezuhant repülőgépet a gyilkossággal.
A film alapszituációja egy tucatszor látott krimire hasonlít, és ahogy haladunk előre a történetben, úgy eszmél rá a néző, hogy ez bármelyik délutáni krimisorozatban megállná a helyét, ám annál többre sajnos nem képes. A rendező, Dominic Sena bár úgy nyilatkozott, hogy nagy rajongója a film alapjául szolgáló Oni képregénynek, ám abból kizárólag a krimis elemeket emelte át, és kihagyott mindent, ami egy kicsit is pezsgőbbé tette volna a mínuszokat.
A Vakító fehérség legnagyobb erénye a helyszín, és ezzel együtt az időjárás. A hó és a fagy elemi erővel csap le a történet során több alkalommal, és azt már az első percben megtanulja a néző, hogy pár másodperc odakint, nem megfelelő öltözékben már végzetes lehet. Carrie azonban kimerészkedik, és bár a hóvihar CGI technikával készült (méghozzá nagyon szemet szúróan), azért az a jelenet vitte a prímet az egész film alatt.
A színészek nem igazán tettek ki magukért, Kate Beckinsale hozta a kötelező kemény csajt, aki néha visszaréved múltjába, ám ezek a pillanatok nemhogy segítettek volna megérteni az általa megformált karaktert, hanem egyenesen megutáltatták velem – ami igazán kirívó eset. A többi színész sem ismertség tekintetében, sem színészi játékuk okán nem érdemel nagyobb figyelmet, hozzák a kötelezően előírt sablon-figurákat, és egy idő után bizony számuk is fogyatkozik.
A vakító fehérség egy remek alapkoncepciójú thriller lett volna, ha nem egy hétköznapi krimit próbálnak meg készíteni az alkotók, hanem ki mernek lépni az ismert komfortzónából – ez sajnos nem történt meg, így maradt az átlagos délutáni krimi-feeling.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
- Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
- Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
- Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
- IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!