Az évad kezdete óta az Agents of S.H.I.E.L.D. egyik legnagyobb kérdése, hogy mi történt Jemmával? Na, erre a kérdésre ad most – részben – választ ez az epizód.
A rész ott kezdődik, ahol az előző évad véget ért: Jemma Simmons a monolit által létrehozott portálon keresztül egy idegen bolygóra érkezik. Oxigén van, a gravitáció kicsit erősebb, mint a Földön, és ha nem lenne teljesen sivatagos a táj, akkor még egész élhető is lenne. Jemma a kezdeti pánik, és az ellenére, hogy biztos benne, hamarosan érte jönnek, lassan észhez tér, és elkezd a túléléséért küzdeni. Vizet keres és fegyvert készít, miközben telefonjára rögzíti a hangjegyzeteket. Ám egy egész hónap telik el, mire valami érdemleges történik az idegen bolygón: Simmons találkozik Will Daniels (Dillon Casey) asztronautával, akit három társával együtt a NASA küldött át a portálon tizennégy évvel korábban – azonban már csak a férfi van életben.
Azt hiszem, legjobb lesz, ha ott kezdem, hogy sosem csíptem igazán a túlélősztorikat – a Robinson Crusoe életem egyik legrosszabb olvasmányélménye, az olyan filmek pedig, mint a Gravitáció vagy a Mentőexpedíció, egyáltalán nem vonzanak. Éppen ezért kicsit féltem ettől az epizódtól – Jemma negyven percen keresztül próbál egyedül túlélni? –, de aztán szerencsére kellemesen csalódtam a koncepcióban.
Már maga az érdemel egy piros pontot, hogy az „egyedül vagyok egy idegen bolygón étel, víz, és felszerelés nélkül”–szekció csak pár percig tart. Nem mondom, ez idő alatt Jemma azért csinált pár botorságot (amik részben talán az íróknak róhatók fel), mint például nekiállt rohangálni, mikor nyugodtan sétálhatott is volna, vagy hogy közel három napjába tellett, mire rájött, hogy talán vizet kellene keresnie. Nagyjából nyolc-tíz perc után azonban bejön Will, és így ez a rész még azelőtt véget ér, hogy unalmassá válhatna.
Amint pedig már van két karakterünk, akik beszélgethetnek, akik közt konfliktus lehet, máris sokkal könnyebb az írók dolga. Will érdekes karakter, Jemmával közös dinamikája jól működött, és tragikus sorsa miatt (mármint hogy tizennégy éve van a bolygón, mivel mást nagyon nem tudunk meg róla) hamar szimpatikussá válik a nézők számára – és igen, a kémia is működött a két színész között.
A cselekmény, bár tulajdonképpen irtó egyszerű, szépen alakult, egyszer sem éreztem erőltetettnek. Jemma és Will ügyesen használta a rendelkezésükre álló felszereléseket (amik közé tartozott amúgy a Fitz által felturbózott mobil – valahol már láttam, hogy „iFitz”-ként emlegetik –, aminek az aksija lazán kibír pár hónapot), hogy eljuthassanak a bolygóról. Kapcsolatuk is szépen fejlődött, miközben a bolygón lévő „gonoszról” éppen csak annyit tudtunk meg, hogy borsóddzon tőle a hátunk, és beinduljon az agyunkban a spekuláció.
Már pedig borsódzik, miközben meg spekulálunk – vajon mitől tartja Will „gonosznak” a bolygót? Mi irányítja a homokvihart? Mit, vagy kit látott Jemma közvetlen azelőtt, hogy visszahozták volna a Földre? Mi történt valójában a három asztronautával? És vajon megbízhatunk Willben? Az, akinek mondja magát? Szóval van itt még rengeteg kérdés.
Viszont még ebben a kilátástalan helyzetben is sikerült pár könnyed pillanatot belecsempésznie az íróknak az epizódba – a kis szülinapi videó, amit Jemma néz a telefonján, könnyűszerrel a sorozat egyik legcukibb pillanata. Ezen kívül még az utolsó jelenet, pontosabban Fitz viselkedése is megérdemel egy mondatot – drága Fitz, még mindig imádlak, és te aztán sosem okozol nekem csalódást.
Mindezeken felül egy apró kis mozzanat még külön megragadta a figyelmemet: Jemma nyaklánca. Mikor Jemma három nap után elhagyja azt a helyet, ahová érkezett, hagy egy kövekből kirakott nyilat, hogy merre ment, amire odahelyezi a nyakláncát, hogy egyértelmű legyen, hogy ő járt ott. Ezután nem sokkal, még Will megjelenése előtt, Jemma felmondja a telefonjára, hogy nem talál vissza érkezésének helyszínére – tehát nem tud visszamenni a nyakláncért. Ám mégis később, sokkal később, kapunk egy jelenetet, ahol nagyon látványosan felteszi a nyakláncát. Ezen a két szcénán felbuzdulva újrapörgettem az egész epizódot a nyaklánc után kutatva, és észrevettem, hogy az folyamatosan feltűnik, majd eltűnik – néha a jelenet közepén!
Persze ez könnyűszerrel lehetne baki is – nem ez lenne az első eset, hogy két vágás közt feltűnik valami, vagy éppen nyoma veszik valaminek. Ám mégsem hiszem, hogy erről lenne szó – pont amiatt, hogy kétszer viszont nagyon hangsúlyosan mutatták nekünk, hogy Jemma teszi valahová a nyakláncot, felhívva rá a figyelmünket. Azt pedig érdemes megjegyezni, hogyha a S.H.I.E.L.D. írói értenek valamihez, akkor az a nagyon kis finom utalások. Vagyis szinte biztos vagyok benne, hogy ez a nyaklánc-dolog előre jelez valamit – de hogy mit, az egy nagyon jó kérdés. Teóriám persze van: amikor nincs jelen a nyaklánc, akkor a valóságot látjuk; mikor ott a nyaklánc, akkor valamiféle hallucinációt.
Szóval amilyen egyszerű volt szerkezetét tekintve ez az epizód, éppen annyira volt erős, fontos és jól megszerkesztett is. Szóval srácok, ezzel most nagyon felkeltettétek az érdeklődésemet – és mi van a nyaklánccal?
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
