Régi, jó horroridők, amikor még a vámpírok nem voltak sexyk és nem csillogtak, és a vérfarkasok is azt tették, amihez a legjobban értettek: embereket mészároltak és ettek meg. Ma esti külön kis horror nyalánkságunk pedig nem kisebb név, mint az Üvöltés széria, szám szerint negyedik filmje, a Vérfarkasklán.
Filmünk alapja annyi, hogy egy sikeres írónőn, Marien (Romy Windsor) kísérteties látomások lesznek úrrá: egy apácát, Ruth nővért (Megan Kruskal) látja maga előtt, aki folyton ezt ismétli: félfarkas, nyáj. Marie, nyakon kapja férjét, hogy felkeresse a titokzatos várost, ahova képzetei vezetik, remélve, hogy megoldódnak problémái, ám nem is sejti, hogy ezzel a tettével megásni készül a saját sírját. Ugyanis a nővér nem azt mondja, amit először Marie értett, hanem ezt: vérfarkas jár.
Ebből persze a néző nagyon hamar le tudja szűrni, hogy ebből bizony vérfarkasos horror lesz. Jó, nem kell egy Ezüst Pisztolygolyó szintű elmefuttatásra gondolni, de abból, amit Gary Brandner (akinek írói munkásságának köszönhetjük ez első három filmet) megalkotott, abból John Hough képes volt egy annyira nem rossz, de nem is jó koncepcióval operáló filmet kihozni. Az alaptörténet nagyon is érdekes, maguk a helyszínek (kis város, elzárt erdős terület) is remek alapanyag az ilyesfajta horrorhoz, csak sajnos a szereplők nem sikerültek a legjobbra.
Marie, bár maga a karakter messze nem a legrosszabb, a végjátékig szinte semmilyen komolyabb megmozdulása nem volt, csak szenvedett, és nem tudott mit kezdeni magával, és lassan megbomlani készülő elméjével. Férje, Richard (Michael T. Weiss) pedig, hát hogyan is fogalmazzam ezt meg – nem tudom, hogy alapjáraton szerette-e a nejét, és csak később hidegült el tőle, vagy eleve csak a pénzéért vette el, de az tuti, hogy szemrebbenés nélkül képes megcsalni. Mondjuk ennek meg is lesz ára, de nem tudom sajnálni.
A falu lakói kellően titokzatosak (ebből persze eleve tudjuk, hogy mind gonoszak), és valójában Ruth nővér is, alapvetően jót akar, de ehhez az áldozathoz Maire-t használja fel a szent cél érdekében. Azzal meg igazán nem lövök le nagy poént, hogy ezek a filmek (főleg ez és az ötödik) úgy érnek véget, hogy a minimális túlélők életben maradása sem garantált – ami nagyon tetszetős.
Bár eddig mondhatni rosszat nem mondtam erről a filmről, sajnos az IMDb-n lévő 3,4-es besorolásnak is igazat kell adnom. Nem mai (1988), eléggé egyszer nézős és még annak sem annyira emlékezetes. A helyszínek jók, ellenben a farkas jelmezek már hagynak némi kivetni valót maguk után. Hogy őszinte legyek, kicsit sem tudtam megijedni tőlük, ahogy magától a filmtől sem.
Az Üvöltés 4: a Vérfarkasklán egy, az átlagtól jobb alapokból építkező, de összességét nézve eléggé unalmas film. Egyszer nézősnek bátran ajánlom, de ha némileg tartalmasabb filmre vágyik ebből a kategóriából a csalódott néző, akkor nézze meg Stephen King klasszikusát, vagy ennek a filmsorozatnak az ötödik részét, a Legenda Újjászületik-et.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback