Ki örömmel, ki ökölbe szorított kézzel nézte végig ezt az 1996-ban kiadott kis gyöngyszemet, mely nemes egyserűséggel csak a Black Jack- The movie névre hallgat, és amit magyar szinkronnal is végignézhet a kedves delikvens. De nem is fecsérelem tovább a szavakat a felkonfra, inkább beszéljünk arról, hogy mikor is kell egy orvosnak, meghúznia azt a bizonyos határt.
Filmünk egy olimpiai bejátszással kezd, ahol bizonyos résztvevők váratlanul és fölényesen döntögetik az amúgy is meredek világrekordokat, és már ebből tudjuk, hogy itt bizony több is van a háttérben. Közben Black Jacket is üldözi egy nő, Jo Carol, hogy csatlakozzon egy kutatócsoporthoz, hogy a közelmúltban feltűnt, és drámai gyorsasággal leamortizálódott „szuperembereket” megtudják mentei a bennük lezajló, ismeretlen eredetű Moira-szindrómától.
Ez a film eleve egy olyan alappal operál, ami méltó egy Black Jack féle orvosnak, de most – ami dupla szívfájdalom jó doktorunknak – elszakítják nevelt lányától Pinokotól (Jo egy leheletnyit megzsarolja Jacket), valamint a renegát doktor most kénytelen csapatban dolgozni azért, hogy megleljék a kór forrását, ami az emberből szuperembert, végül pedig roncsot csinál. Persze több és kegyetlenebb dolog áll a Moira betegség mögött, de erről most nem lövöm le a poént.
Mint azt a sorozatnál említettem, az a legvidámabb hangvételű az összes feldolgozás közül, és erre ez a film is csak ráerősít: nagyon kevés jelenet van, ahol kisüt a nap, folytonos éjszaka és eső, és a nagyváros fényei is a leghidegebb árnyalatukat öltik magukra a filmben, mindazért, hogy bennünk is elérjék azt a letargiát, amit a filmben lévők átélnek.
Mert abból bizony nem kevés van: egyrészt ott vannak az orvosok, akiket frusztrálja az, hogy tudásukon már szó szerint a halál fog ki, másrészről meg ott vannak maguk a betegek, akik se így, se meggyógyultan már nem képesek a normális életre – és így inkább a halált választva, a csúcson akarnak véget vetni mindennek.
Persze Jack is viszonylag hamar találkozik ezzel a kórral, (igaz, akkor még nem ismeri fel) és minden erejével azon van, hogy ezt a veszélyes, és mint kiderül fertőző kórt gyökerestül pusztítsa el. Mellett persze ott van a kevés kis humort megjelenítő Pinoko, aki a sorozattal ellentétben itt végig apának szólítja Jacket, és amikor újra találkoznak a gyárban, az a film legaranyosabb része.
A Black Jack – The movie több olyan húrt is megpenget, ami régebben és most is rendkívül aktuális: az orvostudomány fejletsége szemben azzal, hogy olykor még a legnagyobb elméken is képesek kifogni a legalapvetőbb dolgok, az ember, mint kísérleti nyúl a tudomány érdekében, valamint az elengedhetetlen kapzsiság is szerepet kap a palettán.
Komorabb, mint a Black Jack 21, de ez a tény sem megkerülendő, hogy azt elsősorban nem felnőtteknek készítették, ezt viszont igen. Végig hideg marad a film, és bár a végén születik megoldás, azt az igazi, megnyugtató felszabadítást még sem érezzük, és ezt csinálja remekül a Black Jack – megmutatja, hogy az élet nem mindig kegyelmes.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
