Azt hiszem, a blog fennállása óta ez a harmadik Grey’s Anatomy-epizód, ami fizikai fájdalmat okozott.
A történet pont ott folytatódik, ahol a múlt héten véget ért: Callie és új barátnője, Penny (Samantha Sloyan) megérkezik Meredith-ékhez a vacsorapartira – mindössze csak annyi a probléma, hogy Penny volt az egyik Dereket ellátó orvos, és részben ő is felelős a haláláért. Meredith persze rögtön felismeri a nőt, ám hallgat, és csendben szenved, azonban persze mindenkinek feltűnik, hogy valami nincs rendben. Aztán vacsora közben robban a bomba… Előbb viszont April rejtőzködik Jackson elől, Jo próbál bocsánatot kérni Stephanie-től, Arizona berúg, Maggie pedig visszaszökik a kórházba, miután húgyúti fertőzést kapott, amiről azt hiszi, nemi betegség lehet.
Itt ülök a billentyűzet felett, és egyszerűen képtelen vagyok pozitívan megszólalni erről az epizódról – nem érdekel, hogy az IMDb szerint jelen pillanatban ez a legjobban értékel része a sorozatnak. Nyomasztó, fájdalmas, depressziós, és az egész gyakorlatilag úgy volt felépítve, hogy az ember rosszul érezze magát tőle – de erre még a „zenei” aláfestéssel is rásegítettek: az epizód nagy részében nincs háttérzene, csak nyomasztó zizegés meg bizsergés, hogy még véletlenül se érezze magát jól a néző.
A történetvezetés egyszerre fókuszált és decentralizált – a központ persze a vacsoraparti, magát a cselekményt viszont lazább jelenetek összessége alkotja. Viszont a szenvedésen kívül nem sok minden történik. Nem azt mondom, tényleg intenzív, amikor kiderül, ki is Penny, és erre Amelia kikel magából, na, de kérem… Ez egy tipikusan olyan szituáció, amiből senki sem kerülhet ki győztesen, de leginkább a néző szívja meg.
És untatott. Untatott az egész, mert azt leszámítva, hogy mindenki intenzíven szenved, statikus az egész, és nem történik semmi (félúton lekicsinyítettem a képernyőt, és elkezdtem mellette tumblrözni). És itt megint bejön az, hogy a készítők ismételten elfelejtették, hogy kórházas sorozatról van szó – a kórház maximum csak háttér, nincs egy új beteg sem, és az egész annyira tét nélkül ment, hogy az már borzalmas.
Maggie szála emellett inkább csak comic relief, meg továbbra is valami vérszegény próbálkozás arra, hogy behozzanak egy épkézláb romantikus szálat a sztoriba. De bármennyire is helyes De Luca, nekem ez a páros továbbra is valahogy sántít, ezért képtelen vagyok beleélni magamat. De ezek ketten legalább némi életet vittek az amúgy gyászos epizódba.
És tudjátok, mi a legrosszabb? Úgy tűnik, Penny lehet mostantól állandó karakter lesz – ugyanis a Grey-Sloan Memorialban fog dolgozni, tehát jöhet a konstans szenvedés Meredith, Amelia, és az ő részéről. Hurrá! (Tessék érezni a szarkazmust.)
Egy dolgot azonban nem értek: Penny még a múlt évadban azt mondta – és ezt a jelenetet most is előszedték –, hogy a kórház, amiben Derek meghalt, nem oktatókórház volt, ezért sem voltak annyira felkészülve. Ő viszont még csak rezidens. Rezidensek meg elméletileg nem csak oktatókórházakban lehetnének?
Szóval ez borzalmas volt. És igen, én is dühös vagyok magamra, hogy még mindig nézem ezt a vackot.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
