Vissza a jövőbe (1985) digitálisan felújított változat (2015)

Lehet mondani, hogy ez az év már ennek a filmnek (illetve főleg a 2. részének) a bűvöletében telt és nem ok nélkül, hiszen zseniális és tökéletesre komponált alkotás – no nem tér-idő kontinuum és az időutazás tudományos alapjai felől nézve, hanem inkább a történet és a pszichés valóság szempontjából, de egy filmtől talán ez a legfontosabb, ami elvárható. Így aztán, ismerve az eredetit, izgatottan ültem be a moziba, várva azt, hogy elkápráztassanak ennek a klasszikusnak a mai kor digitális technológiája által feltuningolt változatával, ugyanakkor kicsit félve, hogy Hollywood a nagy buzgalomban túllő a célon és agyon CGI-ozza ezt a művet.

Ha akad itt még bárki, akinek a cselekményt be kell mutatni: Marty McFly (Michael J. Fox) tökéletesen átlagos ’80-as évekbeli amerikai tizenéves. Gördeszkázik, húrokat szaggat a gitáron, suliba jár, van egy csinos és kedves barátnője, Jessica (Claudia Wells) nomeg egy kelekótya, őrült tudós barátja, Dr. Emmett Brown (Christopher Lloyd), aki mellékesen feltalálja az időutazást. Azon az estén viszont, amikor Dr. Brown bemutatja találmányát ifjú barátjának, egy terrorista csoport rajtuk üt és a fiú menekülés közben véletlenül visszautazik 1955-be és belecsöppen szülei megismerkedésének történetébe. Akaratlan közbelépése azonban megakadályozza szülei megismerkedését – így kockára teszi az ő és testvérei életét, ezért Marty feje már azon is főhet, hogy mialatt kitalálja, hogyan jusson vissza a jövőbe, miként boronálja a szüleit újra össze.

A történet a régi, az élmény azonban mégiscsak új, hiszen viszonylag ritkán fordul elő, hogy ekkora klasszikust láthat az ember újra a moziban. Harminc év után!

Érdekes élmény volt ez a filmtörténeti időutazás születésem előttre, egyszersmind megdöbbentő, hogy a filmszakma azóta mennyivel felszínesebbé vált, ami a forgatókönyveket és a történetek kidolgozottságát illeti. Bár nem vagyok az a fajta, aki minden lehetséges alkalommal kesereg egy sort azon, hogy „bezzeg régen” vagy, hogy „ez a romlott mai kor”, azért ebben az egy esetben muszáj megállapítanom, hogy a filmművészet átlag színvonala, de olykor még a jobb darabok történetének minősége is jócskán elmarad ennek a régi klasszikusnak a minőségétől. Tudom, hogy nyilván nem véletlen rajong érte szakadatlan a közönség, ismeri el a szakma és tud 8,5 pontot az IMDb-n, mégis sokkoló a tény, hogy akkoriban mennyivel több energiát fektettek egy történt finoman kimunkált összeszövésébe, az előre- és visszautalásokra, az ok-okozati összefüggésekre, a finom iróniára és humorra, a karakterábrázolásra és fejlődésre egyszóval, a kidolgozásra. Manapság egy átlag történet jó, ha ennek a felét tudja, vagy legalább fele ilyen színvonalon, már legalábbis blockbuster lesz, de viszonylag könnyen pályázhat az elismerésre is. Nem tudom, ez mennyire jó, hogy a tömegigény és tömegtermelés a minőség ilyen szintű hígulásához vezet, de mindent összevetve, elég kiábrándító az összehasonlítás, még úgy is, hogy igenis lehet látni a Vissza a jövőbe történetében is azokat a kritikus pontokat, amit az alkotók egy kissé elkentek.

Tehát ebbe a jövőbe érkezik vissza ez a régi jó klasszikus, és a jó hír az, hogy akik a film felújításán munkálkodtak, kellő tisztelettel és szakértelemmel nyúltak az anyaghoz, így a színvonal is maradt a régi, de ezt a legnagyobb dicséretként mondom! Talán egyedül a képminőséget húzták fel, mert az effektekben nem láttam látványos eltérést. Meglehet, hogy a 2. rész már több digitális utómunkálatot kapna, de az első részben a nagyon szükséges minimumra szorítkoznak, ezáltal pedig a nagyközönség úgyszólván sértetlenül láthatja viszont régi nagy kedvencét, csupán kissé leporolva, kifényezve.

A legnagyobb élmény viszont mégiscsak az, hogy ezt a gyerekkorunkból ismert filmet újra láthatjuk moziban, olyan érdeklődésre tartva számot, ami ismét megtölti a mozi termeket, maga mögé utasítva sok frissebb társát, nem véletlen. De a legmeglepőbb az volt, hogy vastapsot kapott. 2015-ben. Moziban. Okkal.

Szerző

SzÁgi

Szerkesztő

“Ha az elme gondolatokra éhes, legyenek éles fogai” – mondja Volys a sárkány a Bamarre hercegnőiben.

Korábbi cikkek

• Film2021-12-0410 vidám film déli depresszió ellen
• Akciófilm2021-08-24Lőpor turmix (2021)
• Évadértékelő2021-08-08Lucifer az Újvilágban – 5. évad kritika
• Dráma sorozat2021-06-10Lucifer 1. évad – évadértékelő