A múltkori Sherlock-film kitárgyalása után most újra belém bújt a kisördög, ami azt kiabálta folyton, hogy Agatha Christie – vagy legalábbis egy műve – kerüljön terítékre. Első körben kiütéses győzelemmel továbbjutott a Láthatatlan Kéz , amit én kortól, állagtól, médiumtól függetlenül imádok. Motorokat beizzítani, indul a kaland.
Főhősünk Gerry (Andrew Bicknell) háborús veterán, aki a harcokat követő kiábrándulásból fakadó eléggé léha életstílusa miatt súlyos balesetet szenved el. Orvosa javaslatára ő és húga, Joanna (Sabina Franklyn) a kis vidéki városba, Lymstonba költözik, amíg Gerry teljesen fel nem épül. Ám az idő addig még hosszú így a testvérpár összebarátkozik a helyi lakosokkal, meg a nem sokkal utánuk érkező kedves idős hölggyel, Jane Marpellel (Joan Hickson). Lymston azonban koránt sem egy békés, nyugodt hely, ahogyan azt Gerryék elsőre gondolják: mocskos hangvételű levelek, gonosz pletykák áradata – végül pedig a megszokott halálesetek.
Csak úgy, mint az összes Agatha Christie regényben (és filmadaptációkban), itt sem tudjuk elsőre, hogy ki a gyilkos, és mi az indítéka. Ha a film elején lévő halálesetet nem számoljuk bele (hiszen az a könyvben sem tűnik fel), akkor a fő fókusz a jómódban élő, de bizonyos dolgok miatt furcsának mondható Symmington-családra irányul. A családfő egy valódi keményített ing, aki mellett ott van a pletykafészek feleség, valamint annak első házasságból származó lánya, Megan (Deborah Appleby). Aztán az asszony öngyilkos lesz egy pikáns témájú levél miatt, később pedig a család szobalányát verik agyon, hogy végképp elveszítsük azt a kevés fonalat is, amit eddig ki tudtunk bogozni a történetből.
A másik gócpont persze a külsős Gerry-Joanna duó, valamint Miss Marple, akiket a puszta véletlen sodort ebbe a kisvárosba – hogy később teljesen és minden szempontból felforgassa az életüket. Gerry, bár még mindig küzd lelki problémákkal, egy igazi becsületes, talpraesett férfi, akinek helyén van az esze és a szíve is. Joanna, bár első pillantásra kissé kényesnek és nemtörődömnek tűnik, a sok mázzal bevont külső mögött egy tettre kész és gondoskodó nő rejtőzik. A kisvárosi létből még két alak tűnik ki: Miss Elsie Holland (Imogen Bickford-Smith ), aki a Symmington-családnál nevelőnő, és akiért a városban minden férfi (egy ideig mér Gerry is) eleped. A másik ilyen személy, akire ellenben furcsaságként tekintenek az Megan, aki kissé gyermeteg, naiv és sajnos látszik, hogy a családja teljes mértékben elhanyagolja, nem egy megkeseredett befelé forduló személy, hanem egy az egész világra kíváncsi lány.
A Láthatatlan Kéz két dologgal tudott nagyon meglepni: egyrészt ott volt maga a gyilkos kiléte, én a film végéig nem jöttem rá, hogy ki volt az, és akkor is koppant az állam, amikor megtudtam ezt a nagyon lényeges információt. A másik meg a dupla romantikus szál, amik a várttól eltérőn kicsit sem elcsépeltek, és a központibb szál (ne lövöm le, hogy ki-kivel) nagyon szépen fel van építve, elejétől a végéig.
Szerintem, aki Agatha Christie rajongó, annak nem kell mondanom, hogy nézze meg ezt a filmet (vagy olvassa el a könyvet), mert már ismeri. Ellenben azoknak, akiknek még nem volt szerencséje hozzá, és szeretné valahol elkezdeni, akkor ezzel az alkotással kezdje.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback