Csak három olyan orvos van a sorozatok/filmek világában, akire csont nélkül rábíznám az életemet. Ezek a személyek pedig Simon Tam (Firefly), Doctor Strange, és mai cikkünk díszvendége, a legjobb engedélynélküli orvos – Black Jack.
A valódi zseni, de ennek ellenére magas árai és engedélye hiánya miatt az orvosi közösségben annyira nem szívlelt orvos, valamint nevelt lányának, Pinoko-nak a kalandjait már sokszor megörökítették, hol OVA, hol animációs vagy éppen élőszereplős film keretein belül, és már alig várom azt a pillanatot is, hogy a legújabb sorozat, a Young Black Jack is a szikéim közé essen. De egyenlőre még megmaradok a hatvanegy részes Black Jack 21-nél, ami ötvözi a cukiságot az olykor komoly és mély érzelmekkel, valamint olyan orvosi szakzsargonnal, hogy azt követni nem lehet.
Előzményként annyit érdemes tudni Jackről, és Pinokoról, hogy mindketten különleges esetek: Jack (valódi nevén Kuro Hazama) egy robbanásban sérül meg, anyja meghal, és őt magát is csak egy kiváló sebész, Honma doktor áldásos kitartása menti meg. Pinoko meg, bár egy óvodás testével rendelkezik, valójában nem japán felfogás szerint már nagykorú, csak tizennyolc évig az ikertestvére testében élt, akit – miután nővére eldobta magától – Jack fogadott be.
Sorozatunk egyből belecsap a kedves páciensbe, már az első részben megkapjuk a nagy zsenit, és hogy őt börtönbe vetik, mert beszólt a főpocaknak, aztán meg akarják ölni, miközben találkozik rég nem látott apjával, aki huszonegy évvel korábban lépett le mellőle egy másik nő miatt – és minden részben megment minimum egy embert. Bár árai hihetetlen magasak, sokan bevállalják ezt, hiszen ő az esetek nagyon nagy részében képes a csodára – mondjuk, én nem várok el kevesebbet egy olyan orvostól, aki képes saját magát tükörben műteni úgy, hogy nem ájul el közben.
És akkor itt még gyorsan le is szögezek valamit: bár a Black Jack 21 messze a legvidámabb hangvételű feldolgozás az összes közül, itt is folyton az arcunkba kapjuk azokat a keserű tényeket, és emberi sorsokat. A legjobb példa erre talán az a rész, amikor egy tök ismeretlen srác (a valódi nevét nem is tudjuk meg) felveszi egy halott gazdag srác személyiségét (és Jacknek köszönhetően az arcát), majd mikor találkozik az „anyjával” kiderül, hogy leszegényedtek, és bár az első pillanatban le akar lépni az öreglány mellől, mégis vele marad – hiszen ez a számára teljesen idegen nő jobban szereti őt, mint a vérszerinti anyja.
Ha már családi vizekre eveztünk, akkor még ejtenék pár szót Jack és Pinoko kapcsolatáról: nem a vér, hanem annál olykor erősebb fonalak – a sors és a feltétel nélküli szeretet – köti össze őket, és bár Jack sokszor nagyon szigorú Pinokoval, mindezt azért tesz, hogy megóvja a lányt az élet keserűségeitől – több-kevesebb sikerrel persze.
A főszereplők remekek, a mellékszereplők meg nagyon, de nagyon könnyen oszthatóak be a szerethető és a tapló görény kategóriába. Igen, nincsen kifejezetten semleges karakter, csak jók vagy rosszak, vagy rosszból lett jók tűnnek fel dokink életében. A grafika, bár olykor kissé gyerekesen hathat, eléggé jóra sikeredett. Az openingeket meg egyenesen nem lehet nem hallgatni – lehetőleg többször egymás után.
Aki szereti a jó karaktereket és történeteket, a humorba burkolt drámát, annak tudom az összes Black Jack-es dolgot, de elsőnek mindenképpen ezt a sorozatot.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback