A hónapok óta tartó visszaszámlálás végre meghozta gyümölcsét, és elindult az AMC zászlóshajója, a The Walking Dead hatodik évada. A sorozat spin-offja, vagyis a Fear the Walking Dead (a címmel még mindig nem békéltem meg) igen jól indult, bár az évadfinálén közel sem szórakoztam olyan jól, mint mondjuk a harmadik epizódon.
Rick összetűzése a feleségét verő férjjel nem vált következményekbe torkollt: megtámadta Deanna Monroe férjét, Reget, aki életével fizetett az erőszakos alak bosszúszomjáért, ám Alexandria vezetője a sokk után utasította (vagy inkább engedélyezte) Ricknek, hogy megölje a gyilkost. Ezzel a tettel a közösség élete pedig örökre megváltozott. Rick csapatára Gabriel atya is fújt, illetve hazugságokat és fél-igazságokat terjesztve akart megszabadulni tőlük, ám végre Deanna is látta, hogy bár Rickék nem kedvességükről híresek, az eszük a helyén van – na, meg persze túlélésre játszanak, ami egy járkálókkal teli világban elengedhetetlen.
Morgan betoppanása váratlan fordulat, ám Rick tisztában van barátja értékével és helyes értékrendjével, így gyorsan befogadásra kerül a közösségbe. Aminek pont jókor érkezik a külvilágot megjárt férfi, ugyanis egy olyan problémával kell szembenézniük, amivel eddig még soha. Egy közeli bányarészen ugyanis több száz (ha nem ezer) járkáló „gyűlt össze”, a nagy tömeg pedig komoly veszélyt jelenthet Alexandria falainak. A probléma megoldására Rick terve tűnik a legjobbnak, ám akadnak kétkedők, és természetesen olyanok is, akik azonnal mellé állnak.
A szezonnyitó epizód igen magasra tette a mércét, és reményeim szerint az évad megtartja majd ezt a szintet. A sorozathoz szokatlan módon ezúttal két idősíkban haladunk: a múltban, ahol szép lassan kiderül a tragikus éjszakát követő esemény, majd a jelenben, mikor hőseink már az összegyűlt hordát igyekeznek elterelni otthonuk falaitól. Az alkotók ezúttal fekete-fehér és színes képkockákkal dolgoztak, ezáltal elkülönítve a két idősíkot – ez a módszer pedig engem nagyon gyorsan levett a lábamról egyszerűségével és ötletességével.
A járkálók mennyisége most jócskán meghaladja az eddig látottakat, de nem pusztán a nagy szám miatt volt ijesztő, hanem az a hihetetlen feszültség, amit teremtett a lassú mozgás, az elterelés, és a terv sikerének megannyi buktatója. Daryl ezúttal hidegvéréről tett tanúbizonyságot, és önmagához híven felhívta Rick figyelmét egy hibás ötletre. Glenn badass, mint mindig, ám nagy szívét még így sem képes eltakarni. Maggie most nem vett ki sok részt a harcokból, ám ez nem jelenti azt, hogy a mostanában Deanna jobb kezeként tevékenykedő lány nem tenne semmit.
A mostani rész talán legérdekesebb jelenete mégis a drámai vonalat erősíti: Rick és Carter (Ethan Embry) közös jelenete tartalmazott mindent, amiért érdemes nézni a szériát. A Walking Dead visszatért, méghozzá nem is akárhogy – az epizód utolsó jelenetében hallható kürt pedig olyan kérdéseket vet fel, ami sok nézőt késztet majd hánykolódásra.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback