Továbbra is fenntartom, hogy az új showrunnerek eddig nagyon elszúrták az évadot.
Egy katolikus templomban megölnek egy férfit, akiről kiderül, hogy nem más, mint P. J. Moffet, a legendás író, aki ugyan csak egy művet publikált huszonöt évvel ezelőtt, de azzal máris megalkotta a nagy amerikai regényt. Mikor Castle meghallja, hogy a fickót ráadásul Beckették körzetében ölték meg, rögtön lecsap az ügyre – megkeresi az özvegyet, és eléri, hogy a nő felbérelje őt, mint magánnyomozót, hogy segítsen megtalálni férje gyilkosát. Ám a nyomozás még alig indul el, máris érdekes fordulatot hoz: a halott íróról kiderül, hogy valójában ír maffiózó. Aztán meg az, hogy mégsem – mígnem Castle rájön a titok nyitjára: áldozatuk beteges hazudozó, aki számos ál-személyazonosságot talált ki magának. Mindeközben Kate próbál rájönni, ki folytathatta Vulcan Simmons drogüzletét, Ryan és Espo pedig eldönti, hogy jelentkeznek az őrmesteri vizsgára.
Sokat elmond erről az epizódról, hogy reggel láttam, és most, este hétkor, már alig emlékszem rá. A történetet nem éreztem eléggé erősnek, arról nem is beszélve, hogy ettől a „beteges hazudozó”-vonaltól az egész nyomozás zavaros lett, és egy ponton már én sem értettem pontosan, ki és mi is volt az áldozat, és hogy mi a valóság és mi a hazugság. Bár a végén a rosszfiú elfogása legalább ötletes volt (és ennyi. Ennyit tudok írni az egész epizódon végigfutó nyomozásról).
Amit Kate művel, az kezd tényleg idegesítő lenni – elejtett félinformációkat kapunk, miközben Beckett meg van róla győződve, hogy a helyzet magaslatán ál – ami amúgy teljesen kikészíti lelkileg –, miközben biztos vagyok abban, hogy egyetlen hajszál választja el attól, hogy hatalmasat bukjon. És bukni is fog, mivel nincs biztonsági hálója – Vikramon kívül, akiben még mindig nem bízom, nincs senki, aki segíthetne neki (maximum Rita), mivel senkinek sem hajlandó elmondani, hogy miben is mesterkedik.
Az epizód végén ugyan volt egy jelenet – ami köszönöm, amúgy gyönyörűen visszahozta a kávé-motívumot –, mikor már azt hittem, hogy tessék, Kate most fog megtörni, és minden bevall Ricknek, főleg azért, mert most is volt pár pillanat, mikor felcsúszott a maszk, és felvillant a szikra, de nem, nem ez történt. Pedig azt kellett volna tenni, mind a karakter szempontjából, mind a rajongók reakcióit tekintve.
Ugyanis lehet, hogy epizód nem hagyott bennem mély nyomot, de reggel utánaolvastam pár dolognak Tumblrön, és a fandom nagy alakjainak (a legkedveltebb fanfic-íróknak, akiket azért a show-nak illene maga mellett tartania, mivel nekik megvan ahhoz a hatalmuk, hogy a nézők nagyobb tömegeit is befolyásolják) igencsak egybehangzó a véleménye: ez így hülyeség, és az új showrunnerek biztos szívtak valamit, amikor ezt kitalálták.
Mivel az eredeti terv, ahogy olvasom, az lett volna, hogy ezzel a lépéssel – a „szakítással” – hozzák vissza a harmadik-negyedik évad összejönnek-nem jönnek–hangulatát, és hogy kicsit vidámabbá, viccesebbé tegyék a dolgokat. Igen, jön a szarkasztikus válasz, mert nincs annál viccesebb, mikor az alig egy éves házasság hirtelen romokban hever, miközben a feleség próbálja megtorolni volt munkatársai halálát, és ezért halálos veszélybe sodorja magát. És valóban, amit az írók „viccesnek” szántak, az valódi szívfájdalom a rajongók számára. Ezt senki sem kérte, és gyakorlatilag senki sem tartja jó ötletnek. Hovatovább, ez nem hozza vissza a harmadik-negyedik évad hangulatát. Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy úgy drámát hozni egy sztoriba, hogy szétszakítjuk a szerelmespárt, egyszerűen lusta írói fogás. (Tudjátok, mit akarnak a rajongók már évek óta? Caskett babát. Azt bezzeg eszükbe nem jutna megadni az íróknak.)
De hogy azért mégis pozitív hangnemben zárjam le ezt a cikket: Ryan és Espo cuki volt, Kate utolsó megjegyzése irányukba pedig nagyon a helyén volt. Martha nagyon ott van a szeren, és szépen osztja jogos életbölcsességeit. Hayley pedig visszatérhetne már, miután az évadnyitány óta nem láttuk, miközben ebben az epizódban is kreditelve volt.
Összességében nem jól áll a szénánk – nagyon nem jól. Ha lehet adni a fandom nagy neveinek a szavára, hatalmas nézettségcsökkenésre számítok az elkövetkezendő hetekben, amit igazán nem engedhet meg magának a széria. Úgyhogy jobb lesz, ha a készítők minél hamarabb észbe kapnak, és gyorsan befoltozzák ezt a hajót, amíg még lehet.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
