A múltkori eposz nem volt tökéletes, de remekül működött, ám míg a premierhez képest a The Witch’s Familiar teljesen kijavította az első részben vétett hibákat, addig ez a Before The Floodról sajnos nem mondható el. Rossz nem volt ez az epizód sem, viszont tátong a cselekményen egy fekete folt, amit lehet, hogy sokak nem vettek észre, engem viszont igenis zavar, és nem tudok csak úgy elmenni mellette.
Clara (Jenna Coleman), Lunn (Zaqi Ishmail) és Cass (Sophie Leigh Stone) a vízzel és szellemszerű lényekkel teli kutatóbázison reked, miközben a Doktor (Peter Capaldi) a legénység többi, még élő tagjával, vagyis O’Donnellel (Morven Christie) és Bennettel (Arsher Ali) eljutnak a TARDIS-hoz és visszautaznak az időben, hogy megállítsák a legénységet támadó lényeket és megmentsék a többieket. A Dokiék landolnak is nem sokkal azelőtt, hogy az első áldozat, Prentis (Paul Kaye) meghal, és körbenéznek, amikor is találkoznak azzal a szörnyeteggel, aki előidézte a szellemek megjelenését. Megindul az idővel való versengés, ami alatt a Doktornak meg kell próbálnia megváltoztatnia a jövőt, miközben folyamatosan tartja a kapcsolatot Claráékkal is, akik folyamatosan menekülnek a fedélzeten mászkáló lények elől.
A fő probléma nem is a jövővel való babrálgatással van (főleg, hogy ebben is van egy jó kis csavar), hanem a megoldással. A Doktornak szokásához híven az apokalipszis közepén is sikerül mindent hihetetlenül frappánsan elintéznie, kicselezve nem csak a főgonoszt, hanem útitársát és a többi jelenlevőt is. A baj csak az, hogy korábban az epizód végén az időlord mindig végigvitt minket lépésről-lépésre azon, hogy mit hogyan csinált, mi meg csak ámultunk és bámultunk – de nagyrészt logikus és hihető volt mindez, már amennyire beszélhetünk hihetőségről a fikció keretein belül. A mostani rész megoldása viszont nagyon csodaszagúnak hatott, leginkább a magyarázat hiányának köszönhetően. Igen, a Doktor még mindig lenyűgöző, de tudni akarom, hogy a fenébe csinálta mindazt, amit.
A fentit leszámítva azonban nem panaszkodhatom: a dinamika teljesen a helyén volt, a megoldáson kívül a sztori is jól működött, izgalmas, szomorú és időnként vicces volt, ahogy azt egy Ki vagy Doki epizódtól elvárnánk. Amit még külön kiemelnék, az a karakteralkotás, azon belül is a Doktor és Clara kapcsolata. Volt egy jelenet, amiben Cass erős szavakkal illette Clarát azzal kapcsolatban, hogy milyen hatással van rá a Doktorral való utazás, amiben teljesen igaza van. Ez a téma már az előző szezonban is előjött, akkor Danny Pink (Samuel Anderson) kapcsán, és úgy érzem, nem is az eheti rész lesz az utolsó, amiben ezt a problémát fogják feszegetni a karakterek.
Ugyan a Before The Flood nem volt a legtökéletesebb Doctor Who epizód, azért mégis élvezhető volt, és okozott egy-két gyorsabb szívdobbanást és akár pár könnyet is. Jövő héten a Doktorék vikingekkel fognak találkozni – milyen régóta vágytam már egy ilyen részre!
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback