A múltkori Black Bullet cikknek ugye azt a címet adtam, hogy az új Blue Gender, és egészen a Genocyberig azt hittem, hogy ennél brutálisabb mutánsos, poszt-apokaliptikus sorozat talán nincs is a Blue Gendernél, hiszen ez egyszerre elgondolkodtató, mint a Neon Genesis Evangelion, de attól azért jóval több vér folyik le a képernyőről. Hölgyek és robotok, öveket becsatolni, indul az út a Második Földre.
A Blue történetében aztán minden van: mechák, mutánsok, mészárlás, ember-ember elleni konfliktus, szerelem, és persze az örök kérdés: mi van akkor, ha már nem mi leszünk a tápláléklánc legtetején?
Valószínűleg ez, és hasonló kérdések zöme játszódott főhősünk Yuji Kaido fejében is, amikor a mesterséges altatásból felébredve óriási lényekkel, és a velük elkeseredetten harcoló emberekkel találja szemben magát. Yuji, mint az Alvók egyike, nagy nehézségel árán, de meg lett mentve és el lett szállítva a Második Földre – ennek azonban ára megmentője, Marlene Angel teljes csapata lett. De fent sincsen megállás egyiküknek sem: Marlene Yuji által szembesül azzal, hogy az emberi életnek van értelme és nem egy eldobható dolog, de közben a fiú kezdi elveszteni azt, ami őt magát is emberré teszi – akkor hol is húzódik a határ az ember és a szörny között?
Ha valamiért nagyon lehet szeretni ezt az azért nem mai sorozatot, az az, hogy nagyon nyers őszintéséggel vág a képünkbe mindent. Nincs kertelés vagy finomkodás, szinte minden infót megkapunk az első öt részben (azért a leglényegesebb dolgok még váratnak magukra), és ami nagyon érdekes az az, hogy voltaképpen itt nem éri meg az, hogy akármelyik karaktert is kedveld – mert vagy egy hatalmas szemét, vagy úgy is csak meghalni rakták be a sorozatba. Jó példa erre a kedvenc magyar szinkronosom hangjával operáló Tony Frost, aki eleinte se volt egy kedves személyiség, végül pedig totál elgurultak a gyógyszerei, és a (SPOILER)….
Igen, a mellékszereplők elég felszínesek, de mi a helyzet a főszereplőkkel? Yuji-t én semelyik személyiségi megnyilvánulásában nem szeretem, de azt el kell ismernem, hogy remekül megcsavarták a jellemét: egy félős, önvádoló kis valamiből aztán egy olyan tag lesz, hogy előtt még Kagetane is megemelné a kalapját. Marlene Angel meg tipikusan olyan személyiség, aki finoman szólva is be lett idomítva, ennek ellenére megmaradt embernek, és csak a megfelelő személy kellett hozzá, hogy ez előjöjjön belőle.
Minden remek dolga ellenére, ez az anime nem véletlenül érdemelte ki a felnőtt korhatárt. Anno alig mertem végignézni ezt a szériát, és a mai napig sem tudom ajánlani a fiatalabb korosztálynak, és nem csak azért mert vér és olykor egy kis erotika van benne. Hanem olyan kérdések, és azokra olyan válaszok vannak, amiket nem mindenki ért meg vagy akar megérteni elsőre. Valamint a lezárás sem fogja nyeri el mindenki tetszését – nekem viszont kifejezetten üdítő jelenség lett a „rózsaszín felhős, mindenki boldog” lezárások után.
Mint azt fentebb említettem, fiatalabbaknak nem nagyon tudom ajánlani, vagy ha valaki mégis nagyon elszánt ebben a témában, akkor előtte nézze meg a lightosabb Black Bullet-et.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback