Bevallom őszintén, a meglehetősen gyengére sikeredett tizedik évad után jócskán megcsappant a hitem az Odaátban, annyira, hogy a tizenegyedik szezon híre nem igazán tudott lázba hozni. Konkrétan, ha nem futok össze véletlenül az interneten egy új plakáttal, amin tisztán és világosan fel volt tüntetve a premier dátuma, akkor a fene se tudja, mikor vettem volna fel újra a fonalat. Végül mégis megnéztem a legfrissebb részt, és elődjeivel ellentétben pozitív csalódást okozott.
Ott hagytuk abba legutóbb, hogy Dean (Jensen Ackles) és Sam (Jared Padalecki) Káin Pecsétjének eltávolításával kiszabadítja azt a jelenséget vagy teremtményt, amit vagy akit csak Sötétségként emlegetnek. A világot sűrű fekete füst borítja, és abban a nebraskai kisvárosban, ahol a srácok épp tartózkodnak, teljes csönd és pusztulás uralkodik. Azonban amikor jobban körbenéznek a településen, furcsa lényekkel találkoznak, akik embereknek látszanak, ám mérhetetlenül aggresszívak, és úgy viselkednek, mint akiket megszállt volna az ördög. Deanéknek fogalmuk sincs, mivel állnak szemben, hiszen még soha nem találkoztak ilyen szörnyetegekkel, de gyorsan ki kell találniuk valamit, mielőtt ők is a fenevadok áldozataivá lesznek.
Az Out Of The Darkness, Into The Fire is a lassabb tempójú évadnyitók közé tartozik, ám ez az epizód több szempontból is másabb, mint az eddigi kezdések. Volt már nem is egy „világvége utáni” momentum a széria történetében, de igazán ennek a résznek van poszt-apokaliptikus feelingje: totálisan kihalt táj, emberetetemek amerre csak a szem ellát, reményvesztettség, valamint egy ismeretlen és megállíthatatlan erő a túloldalon. A dinamika is rendkívül érdekesen alakul, mert alapjáraton meglehetősen nyugisan haladunk, a fókusz a történetmesélésen van, mégis megvannak az elengedhetetlen akciójelenetek, valamint egy-két érzelmesebb momentum is akad – mindez tökéletesen elosztva, hogy egy pillanatra se tudjunk unatkozni. Így kell ezt csinálni, kérem szépen!
Végre a karakterizációra sem lehet panasz: Dean hozza a szokásos formáját, azonban a lényeg az, hogy Sam is kap elég szereplési időt, és nincs a háttérbe szorítva, vagy, ami még rosszabb, egy eszközzé redukálva. Nem, mi konkrétan visszakapjuk azt az igazi, régi Sam Winchestert, aki a józan ész használatát forszírozza, és aki ugyanolyan jó vadász, mint a bátyja. Az epizód egyik csúcspontja az a jelenet, amiben Sam az izgalmak és a tanácstalanság tetőpontján képes megmondani a tutit és helyre rázni Deant. Még Cas (Misha Collins) és Crowley (Mark Sheppard) is felbukkantak, és úgy tűnik, ők is visszatértek „régi énjükhöz”, amit azért megnyugtató látni.
Az Odaát új szezonja tehát nagyon jól kezdődik, de a korábbiakból okulva azért nem merem egyelőre túl magasra tenni a mércét.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback