Ütős kezdet, majd lagymatag befejezés.
Miután Penny és Leonard hirtelen felindulásból összeházasodott, a srácoknak nem volt lehetősége legénybúcsút szervezni Leonardnak – amit most úgy döntenek, hogy pótolnak. Howard és Raj hát „elrabolja” Leonardöt – és Sheldon – és a Nobel-díjas fizikus, Richard Feymann egykori (kölcsönkapott) furgonjával elindul Mexikóba, hogy a hétvégét a fizikus egykori nyaralójában töltsék. Csakhogy út közben defektet kapnak. Eközben a lányok is kisebb leánybúcsúra készülnek, a bulinak azonban hamar elejét veszi az, hogy rájönnek, Penny még nem mondta meg a szüleinek, hogy összeházasodtak, Amy pedig az anyjának, hogy szakított Sheldonnal.
Az epizód tök lendületesen indult, Sheldon „elrablása” haláli volt – na, azt a poént remekül eltalálták –, utána viszont gyorsan laposodni kezdett a történet. A srácok először azon lamentáltak, hogy hová is mennek, meg hogy miben, illetve azon, hogy miket művelhetett Feymann abban a furgonban – ahol persze az volt a lényeg, hogy a srácok és Sheldon teljesen más dologra gondoltak. Itt volt pár aranyosabb poén, de elég gyorsan statikussá volt az egész.
Aztán persze jött a defekt – itt is volt pár aranyos poén, utána viszont a készítők egy olyan narrációs technikával próbálkoztak, ami nekem ennek a sorozatnak az esetében nem jött be igazán: a srácok különféle fizikai trükkökkel próbálkoztak, hogy meglazítsák a kerék rászorult csavarják, és minden egyes módszer előtt felvillant egy vágókép a módszer nevével. Értem én, hogy ennek miért kellett volna humorosnak lennie, de nekem nem jött be – túlságosan felszabdalta az epizódot. A furgon végső sorsa viszont nem volt rossz csavar.
Eközben a lányok szála kicsit erőltetett és vontatott lett – kaptunk egy adaggal Amy anyjának borzalmas gyereknevelési módszereiből, meg Penny családjának redneckségéből, aztán ennyi. A Penny és az apja közötti telefonbeszélgetés inkább kínos volt, mint sem vicces (és mellesleg az is zavart, hogy mikor Penny apja utoljára feltűnt, ennél azért kompetensebbnek tűnt), Amy szegény pedig már egyenesen szánalmas. De a péniszsüti jó poén volt.
Összességében a sorozat még mindig messze van az elvárható színvonaltól, bár azért néminemű javulást látok a premierhez képest – mondom, ebben a részben azért volt pár jó poén, csak kár, hogy a sztori maga laposra sikeredett.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
