Aki még sosem találkozott H.P. Lovecraft nevével, az nem is tudja, hogy miből marad ki: rémisztő történetek, bizarr csavarokkal és földöntúli lényekkel. Kell-e ennél jobb dolog egy horrorhoz? Kevésbé. Most egyik nagyon érdekes, és rengeteg kérdést felhozó művének filmadaptációja kerül kivesézésre – jöjjön a Necronomicon, a Holtak Könyve.
Cselekmény szempontjából folyton ugrálunk a kíváncsi Lovecraft (Jeffrey Combs) és a három olvasmányának története között, ami Necronomicon hasábjain található, közben az őt ettől óva intő könyvtáros (Tony Azito) szavainak is fültanúi lehetünk. De akkor menjünk egy bele a történetekbe.
Az elsőben lévő főhős férfiunk Edward (Bruce Payne) a mára már romokban álló ősi családi birtokon kénytelen meghúzni magát kísértő múltja elől, ám az ott is utoléri a korábbi tulajdonos, és családjának balsorsa miatt, így nem csoda, hogy ő is tiltott tudáshoz folyamodik, hogy halott szerelmét az élők között tudhassa – ám, ahogy a mondás is tartja, semmi nincs ingyen.
A következő epizódban egy kotnyeles kis újságíró, Dale (Dennis Christopher) kezd el kérdezősködni, egy hölgytől, Emilytől (Bess Meyers) a környékbeli eltűnések ügyében, mire a hölgy egy érdekes történetet mesél el egy bizonyos Dr. Maddenről (David Warner), aki a korábbi tulajdonos volt, és egy nagyon különleges betegségben szenvedett: nem bírta a meleget a napfényt, és olykor szinte holtra fagyasztotta magát. Dale pedig tovább kérdezősködik, nem is sejtve, hogy a saját sírját ássa meg ezzel.
Harmadik és egyben záró cselekménysorozatunkban egy fiatal rendőrnő Sarah (Signy Coleman) és társa Paul (Obba Babatundé) kerülnek hatalmas bajba, majd a később magára maradt Sarahnak egyedül kell szembenéznie a helyieket tizedelő, csak Mészárosnak becézett lénnyel, aki kicsit sem olyan, mint amilyennek várnánk.
Legvégül maga Lovecraft is bajba kerül, hiszen az amit olvas, nem csak roppant érdekes, hanem hatalommal is rendelkezik – olyannal, amit emberi ész fel sem foghat. Végül persze számára jól végződik kis kalandja, és közben új ötletekkel is bővül a repertoárja.
Bár sokan hisznek a mai napig a Necronomicon létezésében, maga Lovecraft azt állította, hogy az elátkozott könyv története teljes egészében csak a fantázia szüleménye, és nincsenek valós alapjai. Ennek ellenére 1993-ban egy remek filmet dobtak elénk róla, amit eléggé méltánytalanul kezelnek ahhoz képest, hogy kinek köszönhető a megszületése.
Én nagyon is tudom ajánlani ezt a filmet. Remek kis horror, ami egyszerre mutatja azt, hogy az emberi fertő és a túlvilág mocska talán nem is különbözik annyira, mint az mi gondolnánk.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
