Látok valamiféle javulást, a megszokott ritmushoz való, lassú visszatérést, de ez azért még mindig nem az igazi.
Miközben Beckett nagyban edz – és Vikrammal nyomoz –, hogy elkaphassa Bracken tettestársát, Castle otthon szenved, amiért Kate elhagyta őt. Azonban hamar rájön, hogy az egyetlen lehetősége az, ha visszahódítja a nőt. És hogyan is lehetne ezt megtenni? Hát pont úgy, mint ahogy először is elérte, hogy beleszeressen – addig lóg a nyakán, besegítve a nő ügyeiben, amíg az észre nem veszi. Így pont kapóra is jön az a rabruhás fiatalember, akit az éjszaka felnyársalnak a Central Parkban. Míg Espoék a börtön nyilvántartását nézik, hogy ki lehet a szökött rab, Castle észrevesz egy tetoválást a hullán, amiből rájön, hogy nem fegyenccel, csak egy rabruhás egyetemi diákkal van dolguk. Így aztán, hogy közelebb férkőzzön az esetleges gyanúsítottakhoz – meg Kate-hez –, eléri, hogy vendégelőadóként felvegyék az egyetemre.
Továbbra is úgy érzem, hogy vizuális téren túlzásokba esnek az alkotók, és nagyon le akarják nyomni a torkunkon a vért meg a verítéket, de ettől függetlenül egyértelmű a javulás az utóbbi két epizódhoz képest – mondjuk még mindig nem tartottunk ott, ahol kellene, és addig nem is fogunk, amíg Kate nem tér észhez, és nem mond el mindent Ricknek. Mert azért lássuk be, ez az „elhagylak”-dolog elég nagy hülyeség – Kate senkin sem segít ezzel, csak számos embernek árt, köztük magával is. Gondolkodtam a dolgon – talán többet is, mint szeretném bevallani –, és arra jutottam, hogy ez tényleg buta lépés volt az alkotók részéről, már csak azért is, amiken ez a két idióta már keresztülment együtt. Rick mindig is tudta, mit vállal be, nem hátrált meg, akkor sem, amikor Bracken Kate-re vadászott. Ergo annak, hogy Kate pont most találta ki, hogy „megvédi” őt, semmi értelme, csak idegesítő konfliktusteremtő-elem (már csak amiatt is, ahogy most „külön” viselkednek). Ja, amúgy nem bízom Vikramban.
De vissza ehhez az epizódhoz – attól függetlenül, hogy a konfliktus forrása (Beckett otthagyta Castle-t) baromság, a helyzettel jól dolgoztak. Castle teperése és bolondságai teljesen hihetőek, arról nem is beszélve hogy imádom, hogy banális hibát vétett. Mikor még csak az epizód felénél-kétharmadánál tartottam, kicsit haragudtam ezért a lépésért, mert akkor még azt hittem, hogy az írók voltak ilyen hanyagok, és nem vették komolyan a saját maguk által elhintett bizonyítékokat, de aztán egy későbbi jelenet rávilágított, hogy bizony, itt Castle maga volt a hibás.
Az ügy maga olyan jó középmezőny – láttunk azért ennél már jobbat is –, ahol a nyomozás bizonyos részletei sokkal érdekesebbek és szórakoztatóbbak, mint a kicsit összecsapott lezárás. Értem ezalatt az egyetemi buli és a sörpongozó Castle-t, ami egyszerűen zseniális volt – Kate beszólásairól már nem is beszélve.
Ryan és Espo kicsit a háttérbe szorult, de azért nekik is volt pár jó jelenete, némi egzisztenciális krízissel, meg a jó öreg „anyu és apu veszekszik”-dinamikával. A mellékszereplők közül a pálmát viszont egyértelműen Alexis vitte, aki most már biztos, hogy ezentúl sokkal aktívabb szerepet fog játszani a nyomozásokban. Most még azt sem éreztem, hogy túlzásba vitték volna a dolgot, mert olyan nagyon „szakmai” lépéseket nem kellett tennie a lánynak, mindössze csak el kellett játszania egy szerepet (amúgy Castle reakciója a kocsiban zseniális volt).
Egy dolog miatt azonban haragszom – mintha az írók megfeledkeztek volna arról, hogy Rick író. És ez alatt most nem azt értem, hogy hiányolom, hogy a könyvein dolgozna – az eddig is a háttérben zajlott –, hanem azt, hogy ha valaki író, akkor könyörgöm, az tisztában kell, hogy legyen bizonyos dolgokkal, már pedig most két olyan „irodalmi” utalás is volt, ami nagyon félrement. Először is szóba került a Szürke ötven árnyalata (mert az most olyan menő) – ugyanis Alexis kijelentette, hogy tudja, milyen a BDSM, mert olvasta a könyvet. Na, itt álljunk csak meg egy pillanatra – én magam ugyan nem olvastam a Szürkét, de elég cikket olvastam róla, hogy tudjam, ami abban zajlik, az nem BDSM. Na, már most Castle Alexis eme kijelentésére gyakorlatilag csak bólintott – de könyörgöm, nehogy azt mondjátok már, hogy Rick Castle nem nézett már legalább egyszer baromira utána a témának! (A második évadban amúgy volt is BDSM-ügyük.) Na, szóval elvártam volna tőle, hogy egy kicsit felkapja a fejét, hogy fél mondatban kifejtse, hogy a Szürke azért mégsem az. A másik probléma már klasszikus: Castle lefrankensteinezett egy szörnyetegnek öltözött diákot. Rendben van, most mondja szépen mindenki utánam: Frankenstein a tudós, nem a teremtmény. na, még egyszer: Frankenstein a tudós, nem a teremtmény. Castle-nek, mint irodalmárnak és geeknek (miután kvázi a Frankenstein a világ első sci-fije) ezt nagyon illene tudnia.
Szóval azért sokkal jobb volt ez az epizód, mint az utóbbi kettő – csak egyszer-kétszer fogtam a fejemet, hogy ez hülyeség és karakteridegen, miközben sokkal többször sikerült megmosolyogtatnia a sztorinak. Mindössze csak azt remélem, hogy marad ez a javuló tendencia.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
