Félve néztem meg a Terminator Genisyst, ugyanis a kritikák agyatlan akcióorgiának nevezték, és úgy összességében nagyon durván lehúzták. nos, én megnéztem a filmet, de nemhogy panaszkodnék róla, hanem pont az ellenkezője, dicsérném, mert olyan szinten megmozgatta az agytekervényeimet, amire már régen nem volt példa.
2029-ben, az ellenállás vezetőjének, John Connornak (Jason Clarke) tudomására jut, hogy a Skynet végérvényesen meg akarja nyerni az emberek és robotok között kirobbant háborút egy időgéppel. John és csapata mindent feláldozva megtámadja a hangárt, ahol a gépet őrzik, és sikerrel beveszik azt. Sajnos elkéstek, és a Skynet már elküldte a maga harcosát a múltba, ám John a legjobb emberét kiválasztja, útjára engedi Kyle Reeset (Jai Courtney). Amíg Kyle a kvantummezőben várja sorsát, Johnt megtámadják, ám hogylétét már nem láthatja Reese, mivel a múltban landol, ahol a legfontosabb feladata megvédeni Sarah Connort (Emilia Clarke), elmondani neki mindent a gépekről, és felvértezni a jövőre.
A számításba azonban hiba csúszik, Reese furcsa és szokatlan dolgokról kezd hallucinálni, olyan emlékekről álmodik, amik meg sem történtek, miközben Sarah pontosan tudja, hogy 1997-ben vége lesz a világnak, és inkább ő jön megmenteni Reeset, na meg a Terminátor, Papa (Arnold Schwarzenegger). De a csavaroknak itt még nincs vége, hála Reese különös, kettős emlékeinek, a Sarah által épített időgépben nem az ismert Ítélet napjára mennek előre az időben, hanem 2017-re, amikor a Genisys életre kel. Azonban a jövőben újabb ellenségekkel kell szembenézniük, miközben Sarah és Reese saját érzelmeikkel és korábban kijelölt sorsukkal is vívódnak.
Talán a film egyetlen hibájának nevezném megértésének nehézségét (és valószínűleg ez az, amiért sokan lehúzták), ugyanis az idővonalat követni piszok nehéz – de micsoda sci-fis lennék, ha egy kis agyalás után ne látnám benne a logikát? Az alkotók igencsak megkutyultak mindent, a szálak kibogozásához azonban minden segítséget megadtak, csak hát nem egyből kaptunk meg minden információt – a John Connoros csavar valami elképesztő!
Nem hittem benne, hogy Emilia Clarke képes lesz visszaadni (egyik) gyermekkori hősnőmet, Sarah Connort, de a színésznő bizony teljesítette a feladatot, és pazarul hozta az „új” Sarah-t. Kyle Reeset alakító Jai Courtney-ról már tudtam, hogy nemcsak külalakra fest jól a vásznon, hanem színészkedni is tud – aki nem hiszi, nézzen bele a Spartacusba –, remekül ált neki a szerep, és hála neki a poénok is ütöttek rendesen. Persze mindenki a nagy visszatérőre, Arnold Schwarzeneggerre kíváncsi, nos, igaz a mondás, nincs jó Terminátor film Scwarzi nélkül.
A korábbi filmek komor stílusát feldobták egy kis humorral is, és ezek közel sem voltak olyan izzadságszagúak, mint a hasonló akciófilmekben szokás. Az utalások a korábbi mozikra pedig zseniálisak, a mű nagy rajongói biztos felsikítottak (velem együtt) jó néhány apróságon. Az akciójelenetek pörgősek és durvák, bár némelyiket kicsit túlzónak éreztem, de lehet csak a szemem fáradt már el, miközben agytekervényeim dolgoztak ezerrel az idővonalon.
A folytatás ígérete pedig ott leng a történetben, a finom utalgatásokkal, és az igen meghökkentő extra jelenettel. És tudjátok mit, így kell feléleszteni, és újragondolni egy klasszikust!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback