Őszintén, sosem hittem volna, hogy találkozok olyan animével, ami képes még engem is tartósan lesokkolni, mind témájával, mind a nem kicsit brutális jeleneteivel. Nos, a Genocyber: End of Humanity névre keresztelt öt részes OVA viszont megtette a lehetetlent, és a Boogiepop Phantom mellett csont nélkül az egyik legelgondolkodtatóbb sorozat.
Mindhárom epizód egy-egy nagyobb jelenetsorozatot mutat be, aminek kezdetben főhősnője Elaine, a néma, de hihetetlen képességekkel rendelkező lány, és az ő hasonló, bár gyengébb erővel rendelkező testvére, Diana. Ők egy különleges kísérlet darabjai, és a két komponens arra, hogy megszülethessen a tökéletes humanoid fegyver: a Genocyber.
Az első részben Elaine elszökik abból intézetből, ahol kísérleteztek vele, de a doktor egyből Hong Kongba küldi a hozzá végletekig hű Dianet, hogy minél előbb visszaszerezze a lányt. Ám a dolgok kicsúsznak az öreg doktor kezéből, a két testvér párharca pedig az egyikük halálával, és a másik totálkárával végződik – vagy mégsem? Végül is nem, hiszen Elaine-nek olyan csekély dolgok, mint a fizikai halál aztán semmiség, így amikor elfoglalja Diane testét létre is jön Genocyber.
Második, illetve harmadik epizódunk pár évvel az első után játszódik, egy háború közepén, ahol az egyik fél éppen tesztelni akarja új, teljesen robotikus lényüket a harcban, ám a véletlen folytán megtalált Elainét egyből ellenségnek betudva megtámadja a szövetséges gépet, ezzel szítva a feszültséget a feltaláló és a legénység között. Közben a csatahajón lévő doktornő, Myra és Elaine (akit a nő csak Laurának hív) között szoros kötelék alakul ki, és ez kitart addig a végzetes estéig, amíg a robotikus hybrid lény be nem bekelezi szinte a teljes legénységet.
A negyedik/ötödik, egyben utolsó az utolsó két rész kezdetén már megkapjuk azt az infót, hogy eltelt száz év, és Genocyber pusztításai miatt az emberiség a kihalás szélére került. Egy nap azonban a két testvér (két elme, egy test) rájön, hogy semmi értelme annak, amit tettek, az ő létük fölösleges, így leállnak. Eközben az emberek az Utolsó Bárka nevű városban próbálnak életben maradni, ami a korrupt és kegyetlen vezető miatt igencsak nehéz. Itt most nem is Elaine-éken van a hangsúly, hanem egy fiatal páron Melen és Ryun, akik a végsőkig kitartanak egymás mellett, de a polgármester és egy titkos, Genocybert istenként tisztelő szekta másként vélekedik erről.
Ez a sorozat engem meglepett. Minden egyes lépése egy kész információs tömb volt, olyan jelentéssel, amik túltettek a szimpla őrületen vagy borzalmon. Egyszerre láttuk a technika csodáját, és azt, hogy az miként fogja a vesztünket okozni. Láttuk, hogy nemcsak a szeretet, hanem a gyűlölet is erősebb halálnál. Az első részben is, elindulunk abból, hogy az országok próbálnak fegyvermentes békére törekedni, de a második részben már megint dúl a csata.
Nehezen lehet megfogalmazni, hogy pontosan milyen hatással is volt rám a Genocyber: egyszerre töltött el öröm egy újabb gyöngyszem láttán, de közben bennem volt az a borzongó érzés, hogy amik benne vannak, bizony bármikor megtörténhetnek velünk is.
Csak annak tudom ajánlani a Genocybert, aki úgy érzi, hogy megállja vele szemben a helyét: hiszen bőven a tizennyolcas karika fölött van a jelenetek többsége, és ez külön igaz a válogatott mészárlásokra. Aki azonban mégis kibírja ezt az öt részt, és képes is volt felfogni azt, amit üzen, annak postázom minden tiszteletemet.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
