Oldal kiválasztása

Nagy reményekkel ugrottam neki a Blood, az utolsó vámpírnak, mivel tudtam, hogy ez a Blood+ előzmény filmecskéje. Ám ez a majd’ egy órás szösszenet egy időre elvette a kedvem az animéktól (szerencsére csak igen rövid időre).

blood.2000.1

Saya vámpírvadász, méghozzá az egyetlen, aki képes megölni ezeket a kegyetlen vérszívókat, akik emberi formájukat is képesek levedleni, és brutális szörnyeteggé változni. Sayának ezúttal a tokiói amerikai katonai bázisra kell mennie, ugyanis a szervezet, amelynek dolgozik, itt érzékelt több vámpírtámadást. Sayának be kell épülnie középiskolásként, és meg kell találnia a vámpírokat, ami sokkal könnyebb feladat, mint megölni őket.

Elismerem, hogy 48 percben nehéz felvázolni egy teljes világképet és egy titkos szervezetet, ám a film annyi helyen operál felesleges időhúzókkal, hogy simán adhattak volna több információt a vámpírokról és Sayáról. A vietnámi háború előtt járunk (ezt a Blood+ nézői tudják, miért fontos adat), Saya pedig egy rendkívül rideg és kíméletlen lány, aki nem retten meg semmitől. Azonban a lánynak semmiféle egyéb érzelmet nem adtak a készítők, bár sajnos nem ő az egyetlen.

blood.2000.2

A rajzolási technika inkább idézi a nyolcvanas évek hanyag stílusát, mint a modern és pörgős kétezres éveket. Az emberi arcvonások nem változnak, mindenki pontosan ugyanolyan egysíkúan néz ki, és hasonló igaz a már szörnyé vált vámpírokra is.  Az ápolónő az egyetlen, akinek érzelmeket rajzoltak, ám az ő karakterének ostobaságát és hisztisségét annyira túlhúzták, hogy már a dobhártyám fájdult belé.

blood.2000.3

A Blood, az utolsó vámpír, egy rossz film, amit készítése során nem gondoltak át kellően, ám ennek ellenére egyszer érdemes rajta átrágnia magát az embernek, hiszen érdekes aspektusba helyezi a Blood+-ban megismert Saya természetét.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.