A remek második évad után egy, az eddigieknél is eseménydúsabb és pörgősebb harmadik szezont kaptunk. És tényleg: a cselekmény egy pillanatra sem ül le, folyamatosan történik valami, egyik szorult helyzet jön a másik után, ám az alkotóknak sikerült valahogy úgy elsimítani a sztorit, hogy mégse fojtsa meg a nézőket. Briliáns történetvezetés jellemzi mind a tíz epizódot, sőt – az utolsó két részre még egy extra csavar is jutott.
Selina Meyer (Julia Louis-Dreyfus) továbbra is alelnökként próbálja megállni a helyét, megtámogatva a nem éppen tökéletes segítőivel. Egy nap azonban fontos hír jut Selina és csapatának fülébe, miszerint a jelenlegi elnök lemondásra készül, így Selina indulhat a következő választásokon, mint lehetséges jelölt. Az alakulat feladata innentől kezdve az lesz, hogy felkészítsék az alelnököt a közelgő kampányra, amihez meg is alakítanak egy kampánystábot New Hampshire-ben, ahonnan a legfontosabb szavazatok jönnek, és gőzerővel nekiállnak dolgozni. Konkurencia akad bőven, főleg a két közönség kedvenc, a veterán Danny Chung (Randall Park) és az egykori baseball edző, Joe Thornhill (Glenn Wrage) személyében. A harc tehát elkezdődött, de vajon meddig bírja Selina Meyer?
Az elnöki poszt lehetősége már az előző évadban is megvolt, viszont igazán a mostani szezonban került előtérbe. Az új feladat még több stresszt generál az irodán belül, aminek szemmel látható az eredménye: az a csapatszellem, amiről múltkor beszéltem szinte teljesen megszűnt létezni, hiszen a tagok elkezdenek egymással versenyezni, hogy ki tud többet hozzátenni Selina sikeréhez, és ez bizony rengeteg konfliktushoz vezet. Én ezt picit nehéz szívvel néztem végig, mert vígjáték ide vagy oda, hozzá tud azért ez a pár tökkelütött nőni az ember szívéhez, és nem esik jól azt látni, hogy egymást próbálják eltaposni. Ez alól csak Amy (Anna Chlumsky) és Dan (Reid Scott) rivalizálása a kivétel, mert az ő harcuk a kampánymenedzseri posztért gyönyörűen fel lett építve, és hiába nem azé lett végül a meló, akinek szurkoltam, az a finom kis csavar, amit beletettek, is remek volt, ahogy ezek ketten tépték egymást, azt pedig élvezet volt nézni.
Mint korábban említettem, a szezon vége felé kapunk egy nagy csavart, amire szerintem senki nem számított, és a szereplőkön kívül szerintem nagyjából mindenki gyanakvóan fogadja. A karakterek gyakorlatilag megkapják ezüsttálcán azt, amire a legjobban vágynak, és nagy az öröm. Csakhogy mindez túl egyszerűnek és szerencse-ízűnek hat, és eddigi tapasztalataink alapján száz százalékig biztosak vagyunk benne, hogy ebben valami turpisság van, vagy a bagázs nagyon el fogja szúrni a dolgot. Azonban a nézők kíváncsiságának fenntartásához tökéletes eszköz ez a csavar, és még az időzítés is kiváló: az utolsó előtti rész legvégén elhintik az alkotók a morzsákat, és az egész sztori szépen a fináléra fejlődik ki – zseniális!
A Veep továbbra is hozta a formáját, sőt, bizonyos szempontból túl is teljesített a harmadik évadban, amitől csak még izgatottabb vagyok a negyedik szezonnal kapcsolatban – ha már csak fele ilyen jó lesz, már akkor sem panaszkodhatok.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
