Jó régen néztem már kosztümös filmet, ezért úgy gondoltam, ezt a problémát ideje orvosolni – választásom pedig egy dán darabra esett.
A tizennyolcadik század derekán a felvilágosult gondolkodású angol hercegnőt, Karolina Matildát (Alicia Vikander), hozzáadják Dánia királyához, Keresztélyhez (Mikkel Følsgaard), akivel azelőtt még sosem találkozott. Karolina nagy reményekkel indul neki a házasságnak, ám hamar rá kell jönnie, hogy milyen kilátástalan helyzetbe is került: Dánia Európa legelmaradottabb országa, ahol a Felvilágosulás eszméit tiltja a cenzúra, férje pedig elmeháborodott. Viszonyuk hamar meg is romlik, Fiuk, Frigyes születése után pedig Keresztély nem is látogatja többé feleségét. A király azonban hosszú, európai körútra indul, ami alatt őrülete kezd elhatalmasodni, ezért az udvar úgy dönt, orvos veszt fel mellé az útra. Két, a dán udvarból kiszorult nemes ezt kihasználva egyezséget köt egy német orvossal, Johann Friedrich Struenseevel (Madds Mikkelsen), akinek az apja Németország egyik legkonzervatívabb protestáns tiszteletese – ők segítenek Struenseenek megszerezni az állást, a doktor pedig visszajuttatja őket az udvarba. Johannak szokatlan módszereivel sikerül is megszereznie a király bizalmát, így mikor annak útja véget ér, Struensee követi őt Koppenhágába. Az orvos és a királyné viszonya kezdetben feszült és bizalmatlan, ám hamar rájönnek, hogy mindketten a Felvilágosodás eszméinek hívei, mint ahogy arra is, hogy tehetnek valamit Dániért.
Talán az első dolog, amit kiemelnék a filmmel kapcsolatban, az az, hogy a címmel ellentétben a hangsúly nem igazán Karolina és Struensee – nagyon is valós – viszonyára helyeződik, bár az valóban végig ott van a szemünk előtt, hanem arra, hogy ez a két ember, közös erővel, hogyan próbálja meg rendbe tenni a dán helyzetet. Ennek első lépcsője pedig nem más, minthogy rájöjjenek, hogyan is tudják irányítani Keresztélyt úgy, hogy a király önszántából azt tegye, amit ők akarnak – és le a kalappal ezt, remekül csinálják. Hiába manipulálják Keresztélyt, a néző végig neki szurkol, a narráció miatt nem nehezteli, hogy a királyt megvezetik, sőt, egy ponton még ez a három ember egy csapatként is működik.
Érdekes, hogy változik munkásságuk nyomán Dánia, meg az, hogyan esnek át a ló túloldalára – bár vitatható, hogy Struensee azon lépése jogos volt-e –, azt viszont kicsit nehezményezem, hogy mintha nem fordítottak volna elég hangsúlyt annak kidolgozására, hogy Struensee hogyan is bukott el. Mert egyszer még azt látjuk, hogy csupa jó dolgot művel a királyon keresztül, amiktől megkönnyebbül a jobbágyok élete, aztán ellenségei elkezdenek ellen áskálódni, mire hirtelen a nép is ellene fordul. Én ezt az egy fordulatot kicsit hirtelennek és kidolgozatlannak éreztem.
Ami a színészi játékot illeti, számomra egyértelműen a Keresztélyt alakító Mikkel Følsgaard vitte a pálmát – bár gondolom, az őrült alapból is hálás szerep, miután széles, kicsapongó érzelmi skálát enged megjeleníteni – Keresztélyben a féktelen őrjöngéstől a gyermeki izgalomig minden megjelenik. Alicia Vikander elég unalmas viszont Karolinaként, Mads Mikkelsen pedig igazán csak utolsó jelenetében mutatja meg, hogy mit is tud.
A jelmezek persze szépek, de gondolom, erre nem is kell külön kitérnem – azért a rokokóban tudtak öltözködni az emberek. Azonban a ruháknál sokkal érdekesebbek azok a reformok, amiket Karolináék bevezetnek, és az, ahogy eljutnak addig, hogy bevezessék őket – például nem hittem volna, hogy már ebben a korban létezett kvázi védőoltás.
Jó film az Egy veszedelmes viszony, érdekes és elgondolkodtató – és műfajának híven egészen szomorú – viszont az aláírom, hogy kicsit lassú, ezért próbára teheti egyes nézők figyelmét. De azért megéri végigülni.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
