A múlt héti rész ugyan nem volt hibátlan, az összkép mégis abszolút pozitív volt, és a The Magician’s Apprentice tökéletesen megadta a kezdő löketet az új évadnak. A mostani, a The Witch’s Familiar címre hallgató második felvonásban Moffatéknak sikerült kijavítaniuk a premier hibáit, és egy izgalmakkal és érzelmekkel teli, igazi Doctor Who epizódot kaptunk, ami ismét megmutatja, miért is lehet szeretni ezt a sorozatot.
Legutóbb ott szakadt félbe a történet, hogy a Doktor (Peter Capaldi), Clara (Jenna Coleman) és Missy (Michelle Gomez) egy idegen bolygón lyukadnak ki, ahol a Doktort elfogják, az imént említett két hölgy pedig a segítségére siet. Mint kiderül, egyenesen a dalekok bolygójára, Skaróra jutott el a kiscsapat, és a Doki fogvatartója nem más, mint a vehemens mutánsok ősapja, Davros (Julian Bleach). A dalekok haldokló megalkotója egy teljesen lezárt szobában éli utolsó óráit, és még át szeretné adni utolsó üzenetét ősi ellenségének, ami Davrost és az általa alkotott fajt ismerve nem egy baráti ölelés. A Doktornak tehát TARDIS, útitárs és szónikus csavarhúzó nélkül kell túlélnie egy dalekoktól hemzsegő bolygón, összezárva azzal a teremtménnyel, aki legtöbb fájdalmát okozta – na, ebből a szituációból lesz-e kiút?
Ebben az epizódban már egyáltalán nem lehet panasz a dinamikára: a cselekmény ugyanonnan folytatódik, ahol korábban abbamaradt, homályos részek nélkül, és később is szépen épül a történet, egy pillanatra sem ül le. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egyfolytában pörög a sztori, mert vannak lassítások is, azonban minden a maga helyén és idejében, és nincsenek feleslegesen elhúzott jelenetek. A csavarok, a látvány, a zene, a kontinuitás, valamint a karakterizáció is mind-mind remekül működnek, ahogy ezt már megszokhattuk a szériától.
Aztán pár konkrétum: Clara a mostani részben ugyan az epizód első negyede után picit háttérbe szorult, helyette viszont egy darabon Missy kapott többet a reflektorfényből, amit én – annak ellenére, hogy nagyon bírom Clarát –, egyáltalán nem bánok. Az újdonsült időlady még mindig zseniálisan gonosz és pont eléggé zizzent ahhoz, hogy imádni lehessen. Később viszont eljött Clara ideje is, és a végén nagyon szorult helyzetbe került, ami ugyanakkor egy szívfacsaró párbeszédet eredményezett a Doktor és közte. Jenna Coleman a nyolcadik szezon után ismét brillírozott, de annak ellenére, hogy frappáns ötlet volt ez a jelenet, és jó visszautalás a hetedik évad elejére, azért szégyelld magad, Steven Moffat, mert nem illik így játszadozni a nézők érzelmeivel.
Jövő héten úgy tűnik elérkezik az „évad legfélelmetesebb része”-díjnak egyik esélyese, legalábbis az előzetes alapján. Előfordult már, hogy az alkotók átvágtak minket a trailerrel, de azért biztos, ami biztos alapon legyen kéznél a plüssmaci.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback