„Minden megváltozott”, mondja Meredith az intróban. Hát nem. Minden echte ugyanolyan.
Meredith, Amelia és Maggie összeköltözött Meredith anyjának régi házába, ám az együttélés nem fenékig tejfel – Maggie folyamatosan a két nő közé kerül, akik semmiben sem értenek egyet. A kórházban Bailey a prezentációjára készül, ami alapján az igazgatótanács eldönti, ki lesz a kórház úgy igazgatója, azonban amikor találkozik ellenfelével, megrendül önbizalma. Arizona, miután eladták házukat Callie-vel, most lakótársat keres új lakásába, ám döbbenetére senki sem tép hirdetésének kis cetlijeiből. Aprilt aznap este várják vissza a missziójából, ám akárki kérdezi, hogy mikor jön, Jackson hűvösen válaszol. Ekkor hoznak be a mentől két kamaszlányt, akiket elütött a vonat – bár a még magánál lévő lány állítja, hogy nem ismerik egymást, Callie hamar rájön, hogy miről is van szó: a két lány szerelmes egymásba, és miután az egyikük szülei átnevelőtáborba akarják őt küldeni, úgy döntöttek, inkább együtt meghalnak.
Miközben a Big Bang és a Castle is nagyot akart dobbantani a szezonpremierben – az egyiknek ez nem sikerült, a másik meg kicsit túl is lőtt a célon –, addig a Grace egy teljesen szokványos, sőt, széttagolt, és szinte unalmas epizóddal jelentkezett, amivel még technikai gondok is voltak.
Bevallom, a meleg-téma nem éppen a szívem csücske, ritka, de nem precedens nélküli, amikor az ilyen narrációk igazán meg tudnak érinteni (lásd például RENT), de azért el kell ismernem, hogy jelen esetben a Grace-esek ügyesen dolgozták fel a témát, és az is szimpatikus, hogy milyen álláspontot vettek fel az üggyel kapcsolatban. Igen, az ilyen vallásos átnevelőtáborok borzalmasak, a bigott, szemellenzős szülők, akik nem a gyereküknek, hanem a saját beszűkült világnézetüknek akarnak jót, pedig még rosszabbak. Ezzel egész szép üzenetet tudtak közvetíteni, Callie jelenete a kislánnyal pedig kifejezetten megható lett.
Az is ügyes volt, ahogy összefűzték a meleg-témát a zaklatással (bullying), és azzal, hogy ez hogyan vonatkozott az egyes orvosok életére. A kis bepillantás Alex múltjába kifejezetten tetszett, és az a kétperces jelenet egészen más perspektívába állította a karakterét – és ez arra is rámutatott, mi is valójában ezeknek a problémáknak a nyitja.
De minden egyéb? Hát, minden egyéb lapos volt.
Alapból a két lány története, bár önmagában jól meg volt csinálva, egyedül kevés ahhoz, hogy elvigye a hátán az epizódot – mivel más beteget nem is ismerünk meg –, minden egyéb szál pedig rettenetesen fragmentált, ezért a néző figyelme gyorsan lankad. A Meredith-Amelia konfliktus szájbarágós és unalmas, és a probléma középpontja (kiverjék-e a nappali falát?) rettenetesen triviális – arról nem is beszélve, hogy azt ne felejtsük el, hogy kronológia szerint Derek már több mint egy éve halott, úgyhogy a csajok túljuthatnának már végre a „friss a seb, gyászolok, hülyeségeket csinálok”– fázison. Ezen a szálon amúgy az sem tetszett, hogy Meredith gyerekeinek a létéről, pár eldobált játékot leszámítva, teljesen megfeledkeztek. Most velük mi van?
A többi, kisebb mellékszál szinte elveszik – Bailey még oké, őt szeretjük, meg az ő sztorijában még volt is anyag, de Arizona már egyszerűen idegesítő, és a többiek sem tudtak igazából semmi értelmeset hozzáadni az egészhez.
És akkor, mint már említettem, a technikai gondok – kérdem én, ki vágta/rakta össze ezt az epizódot? Mert az most szégyellje el magát, de nagyon. A rosszul megválasztott vágásnak és jelenetsorrendnek hála egyszer egy teljesen logikátlan helyen vágtak ketté egy szcénát, egyszer pedig úgy tűnt, mintha egy karakter egyszerre két helyen lett volna – ami mondjuk éppen annyira az időkezelés, mint a vágás hibája, avagy vágom én, hogy több, párhuzamosan futó szálnál, amik nem találkoznak, kicsit szabadabban lehet bánni a jelenetekkel, de erre azért figyelhettek volna.
Összességében bár az epizód érintett pár említésre méltó témát, és volt pár szép pillanata, teljes egészében nem tudott nagyot alkotni, és valami olyasmi epizódot hozott, amit nyugodtan be lehetett volna tenni az évad közepére is.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
