Alapjában véve nem szeretem az olyan filmeket, amiknek a középpontjában valami elkerülhetetlen baleset van, amiben sokan meghalnak. Én ezeket a típusú mozikat mindig is nagyon nyomasztónak találtam, pont a témaválasztás miatt, ha pedig még valós történeten is alapul a mű, akkor egyből gombóccal a torkomban ülök le a képernyő elé. Az Everest szintén egy megtörtént tragédiát dolgoz fel vitatható hűséggel, mint ahogy ez a hasonló alkotások esetében szokott lenni – az összkép viszont egész jó.
1996 késő tavaszán járunk, amikor is két tapasztalt hegymászókkal teli túracsoport elindul, hogy feljusson a Mount Everest csúcsára. Az egyik csapatot Scott Fischer (Jake Gyllenhaal) vezeti, aki arról híres, hogy oxigénpalack nélkül mássza meg Földünk legmagasabb hegyeit, és az Everestnek is így vág neki. A másik túravezető az új-zélandi Rob Hall (Jason Clarke), aki 96 tavaszán immáron ötödszörre vág neki a Csomolungmának. A mászók május hetedikén indulnak el az alaptáborból, és három nappal későbbre terveznek a csúcsra érni. A feltételek kedvezőnek tűnnek: az időjárás az előrejelzések alapján tökéletes, muníció akad bőven, és a tagok is elszántak. Egy hirtelen kialakuló vihar azonban veszélybe sodorja az egész expedíciót, így Hall és Fischer csapatának igyekeznie kell, hogy élve lejussanak a hegyről.
A film legszembetűnőbb erőssége egyértelműen a látvány: ugyan 3D-ben szintén vetítik, én mezei 2D-ben néztem meg, és még így is sokszor ámultam és bámultam. A nepáli kisváros, ahonnan az expedíció indult, a hegy lábánál fekvő buddhista templomok, a hófödte hegyek mind-mind lélegzetelállítóan gyönyörűek voltak. A zene ugyan legtöbbször nem kapott akkora jelentőséget, de jól kisérte a cselekményt. Igazából minden teljesen rendben van, ami a mozi kinézetével kapcsolatos, és a történetvezetéssel sincs gond. Mint már említettem, a sztori valósághoz való hűségével lehetne vitatkozni, na, meg az érzelgősség mértékével, ám mindezeket leszámítva egy elég korrekt filmet kapunk.
Egy dolog zavart az Everestben, az viszont nagyon – a tömérdek mennyiségű kihasználatlan tehetség. A stáblista tele van, ha nem is szupersztárokkal, de azért van benne jó pár ismert név, kezdve Jake Gyllenhaallal, Sam Worthingtonnal és Keira Knightleyval, ám annyira Robin Wright (Kártyavár, A Tetovált Lány), Emily Watson (War Horse, A könyvtolvaj), Elizabeth Debicki (A Nagy Gatsby, Az U.N.C.L.E Embere), vagy éppen Naoko Mori (Torchwood) sem teljesen ismeretlen színészek, de egyszerűen túl sokan lettek egy filmbe belezsúfolva, és a cselekmény nem engedi meg, hogy bármelyikőjük is kiemelkedjen a tömegből, akárcsak egy jelenet erejéig. Kár, mert a legtöbbjük (beleértve a kevésbé neves kollégákat is) egész jól játszik, így viszont csak egy ügyes marketing fogás a sok nagy név.
Az Everest nem az év filmje, és valószínűleg a hegymászáshoz sem ez fogja meghozni a kedvünket, azonban ha valakit érdekel a téma, és bírja szomorú történeteket, akkor egyszeri megnézésre mindenképp ajánlott.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
