Eddig sem volt minden fenékig tejfel Gothamben, de most aztán elszabadul a pokol. A gonosztevők lassan magukra találnak, és kibontakozik a káosz. Felkészültél? Itt a Gotham második évad első része! Figyelem! A cikk nyomokban spoilert tartalmaz, csak saját felelősségre!
Miután Gothamben Pingvin, vagyis Oswald Cobblepot (Robin Lord Taylor) lett a főnök, minden maffia família felett, leginkább arra számíthat az ember, hogy a korrupció és a bűnűzés még inkább elburjánzik. Nos, pontosan ez történik. Jim Gordont (Ben McKenzie) lefokozták forgalomirányító tiszté, s bár a rendőrségnél maradhatott, egyáltalán nincs megelégedve pozíciójával, főleg miután egy incidenst követően, a főkapitány Loeb (Peter Scolari) egy aprócska kihágást kihasználva eltanácsolja az utált rendőrt — így Jim, most végképp tehetetlen. Vgy mégsem? Jim egyetlen emberhez tud fordulni, akitől segítséget remél, az pedig nem más, mint Pingvin, aki egy adósság behajtásának fejében, meg is ígéri Jimnek, hogy visszateszi őt nyomozói pozícióba, a főkapitányt pedig eltűntei az útból. Ehhez azonban Jimnek be kell mocskolnia a kezét. Sokat hezitál, a büszkeségének, és erkölcsi tisztaságának be piszkolásán, ám úgy dönt, mégis megteszi azt, amire a Pingvin kérte. Eközben az Arkham elmegyógyintézet új lakóval bővül. Barbara Kean (Erin Richards), aki kis híján megölte Jim új barátnőjét Lee Thompkinst (Morena Baccarin), most ott csücsül a többi őrült között, de csak egy ideig, mivel még a rendőrfőnök lemondásának ünnepségén kiderül, hogy egy csoport őrült elítélt szökött meg az intézetből, köztük a közveszélyes Barbarát, és az előző cikkben emlegetett jó humorú Jeromot (Cameron Monaghan). Egy új rosszfiú kíván belőlük egy komplett bűnűzői csoportot létrehozni, hogy káoszba taszítsa Gothamet. Jim pedig nem is rest azonnal akcióba lendülni. Egy másik szálon eközben Bruce (David Mazouz) és Alfred (Sean Pertwee) sikeresen felnyitják a barlang bejáratát, amit az első évad legvégén találtak meg. Thomas, Bruce édesapjának barlangja volt ez, ahol egy levelet hagyott hátra fiának, jó tanácsokkal, és atyai intelmekkel.
Amikor megnéztem a részt az jutott eszembe, hogy na, valahogy így kell elkezdeni egy évadot, igen! Nem tötyörög a történet, elképesztő tempóban halad előre, hogy alig tudjuk követni. Az egyetlen furcsaságot, ami kicsit böki a csőrömet, azt itt és most gyorsan lezongorázom. Ugye az első évadnál említettem, hogy Jim tántoríthatatlan, sosem folyamodna illegális dolgokhoz, még ha a nagyobb jó érdekében cselekszik is. Most azonban rákényszerül, de sajna ezt olyan gyorsan teszi, hogy kissé hiteltelenné válik. Valahogy több dilemmát vártam volna egy olyan embertől, aki egy teljes évadon keresztül az erkölcs páncélos hőse. Most viszont egy csapásra belenyúl a lecsóba, és csak a jó ég tudja, hogyan mászik ki belőle. De nyilván valahogy vissza kellett tenni a nyomozói állásába, ám ez a megoldás kissé drasztikus volt, de emészthető.
Az új karakterek, akik már most a szart keverik, kellően visszataszítóak és unszimpatikusak, tipikus rosszfiú feje van annak a bizonyos Theo Galavannak (James Frain), aki összeállítja, az őrült csoportot az Arkhamból. Arról nem is beszélve, hogy ugyanúgy hidegvérrel gyilkol, és gyilkoltat le bárkit Thabitával (Jessica Lucas), a testvérével, ahogy az egy aktuális fő gonoszhoz illik, szóval tetszetős, érdeklődve várom, mi sül ki a karakteréből.
A hab a tortán pedig, hogy betekintést nyerhetünk az Arkhami elítéltek életébe. Barbara egyértelműen nem retten meg az új környezettől, sőt pontosan úgy viselkedik mindenkivel —hogy az az ő malmára hajtsa a vizet. Jerom egyből kiszemeli magának a szépsége miatt, aztán azért tetszik meg neki, mert olyan kegyetlen gyilkos, mint ő maga. Barbara eközben barátoknak álcázott testőröket is szerez magának, akik lesik minden kívánságát, így voltaképp egy csapásra Akrham kis hercegnője lesz. Ami az intézet hangulatát illeti, hát ott tényleg mindenki gyogyós. Főleg az a fazon, akit a rész elején ismerünk meg, és szintén ott köt ki. A fazon előadja magát, hogy most elrabolja a lelküket, az elítéltek pedig nem is bagóznak rá. Ebből is látszik, hogy ez őket egyáltalán nem érdekli, szinte minden napos az új hülye a fronton. Ami érdekes, hogy az őrök sem foglalkoznak az ilyen esetekkel, kb. dísznek van ott az összes, aztán csodálkoznak, hogy kiszabadulnak a rabok.
A történetvezetés, tehát mint az első évadban most is kiváló, több szálon futnak az események, melyek máris összhangban vannak egymással. A színészi játék most is kifogástalan, főleg Jerom és a pingvin, akik még mindig viszik a pálmát. A hangulat ugyan olyan sötét és borongós, főleg most, hogy a fehér lovagunk is kissé beszürkült, de talán van rá mód, hogy ismét tiszta legyen. A jövő heti rész előzetese alapján pedig biztosra mondhatom, hogy olyan vérontások lesznek, hogy azt kis híján a képernyőnk se bírja majd el. Már most a fülemben cseng Jerom ördögi kacaja…
Szerző
- Korábbi szerkesztő
Trackback/Pingback